10. fejezet

*Te szemszöged*

Másnap reggel nyűgösen keltem, de nem magamtól. Arra ébredtem, hogy Louis az arcomat simogatja.
- Jó reggelt szépségem! - mosolyog rám Louis, mikor kinyitom a szemem. - Hogy aludtál?
- Jól, csak hiányoltalak magam mellől... - húzódtam közelebb hozzá. - És te hogy aludtál?
- Remekül. Bár jobban aludtam volna, ha a karjaimban tudhattalak volna. - mondta majd megcsókolt. Ekkor Claire belépett az ajtón.
- Khm… Sziasztok! - mondja hűvösen, és miután elváltunk egymástól Louissal, folytatja. - Fél óra múlva reggeli, utána sminkes, fodrász, dedikálás az egyik plázában, utána még egy utolsó hangpróba, megint sminkes, fodrász, és utána koncert.
- Rendben. - mondja Louis, miután felfogta mit mondott Claire.
- 30 percetek van.
- Okééé. Nem akarok paraszt lenni, de akkor szeretnénk kihasználni ezt a fél órát, szóval… - célozgatott Louis, mivel Claire meg sem mozdult.
- Rendben. Fél óra. 1 perccel se több!
- Claire!! Felfogtuk! - Azzal Claire kiment, mi ketten pedig visszafeküdtünk a pihe puha ágyba.

***

A fél óra gyorsan elment, egyik pillanatban még Louist csókoltam, a másikban már ránk is tört Claire.
- Reggeli van! - lépett be szó nélkül. - Jézusom, nem tudtok mást csinálni?!
- Te meg nem tudsz kopogni?! - szólt vissza Boobear.
- Hé, ez az én szobám is, és mondtam, hogy csak 30 percetek van…
- De most kimennél, hogy átöltözhessünk? Vagy tőlem így is lemehetünk, engem nem érdekel ha pizsamában látnak.
- Azt próbáld meg, Tomlinson! 2 perc múlva visszajövök, és ha nem vagytok kész, soha többé nem lesz ilyen, világos? - idegeskedett Claire.
- Igen. - mondtam én, mert Louis duzzogott.
- Helyes! - amint kimondta, kiment is ment a szobából. Louisnak nagyon nem volt kedvére az öltözködés, inkább magához húzott és belökött az ágyba, de sikerült meggyőznöm.
- Louis... Emlékszel, nem lesz több szabadidőnk, ha nem készülünk el... Már csak fél percünk van. - Louis válasza csak egy halk morgás volt. De végül elkészültünk. Mikor megjelentünk Claire kíséretében, aki az ajtó mellett várt ránk, mind a négy fiú arcán megjelent a fülig érő mosoly. A reggeli majdnem ugyan úgy zajlott, ahogyan a vacsora. Niall felzabált mindent az étlapról. Reggeli után minden úgy ment, ahogyan azt Claire előírta, és mivel a fiúknak a plázában lesz programjuk, ezért Claire és én megint vásárolunk, de persze mivel megjelenünk a nyilvánosság előtt minket is átalakítanak. Egy kicsit.
- Na végre! Azt hittem sose leszünk kész. - sóhajtottam.
- Ugyan már. Nem volt olyan hosszú idő, csak 20 percet töltöttünk bent a sminkesnél. - mondta Claire, mintha tök természetes lenne az a tény, hogy egy ember majd' fél óráig ül a sminkesnél csak azért, hogy elmehessen otthonról. - De most nézd meg magad a tükörben…
Elállt a szavam. a tükörből mintha egy filmsztár nézett volna vissza rám. Baromira megérte ott szenvedni.
- Na kíváncsi vagyok Louis mit fog szólni - nevettem fel.
- Mindjárt megtudjuk. - mondta Claire mosolyogva (?) és ekkor megfordultam és tekintetem találkozott Louiséval. Szája tátva maradt, pár másodperc múlva meg is tudott szólalni.
- Gyönyörű vagy kicsim! - kiáltott fel.
- Köszönöm! - pirosodtam el.
- (Neved) eddig is szép voltál, de most… hűű... - szólalt meg Louis mögött Harry.
- Hazza! Azért tudjad hol a határ… - fenyegette Louis Harryt, de mindenki csak nevetett.
- Fiúk, elég! Indulnunk kell. - csitította le a többieket Claire.
- Rendben! Claire, ülhetek a „testvéred” mellé? - indultunk el a kocsi felé. Claire nyögött egy 'jó'-t, majd vagy százszor rászólt Louisra, aki folyamatosan ölelgetett, csókolgatott, hogy vigyázzon, még a végén elkeni a rúzsom, vagy tönkreteszi a hajam. A többiek csak jót nevettek, és bevallom kissé engem is szórakoztatott a műsor.

***

Megérkeztünk a plázába. Kiszálltunk a kocsiból, és már villogtak is a fényképezőgépek. Claire szorosan magához ölelt, és a fiúk közrefogtak minket, pózoltunk, majd elindultunk az épületbe. Az épület közepén állt egy hosszúkás asztal, a fiúk Paul kíséretében odamentek, és mosolyogtak, aláírásokat osztogattak, Claire és én pedig elindultunk a legdrágább ruha és ékszerboltok felé. Nem tudom miért, de most nem voltam vásárlós hangulatban, így 'csak' 3 szatyor ruhát és 3 fülbevalót, nyakláncot, gyűrűt vettem, azokat is Claire unszolására. Mikor végre vége lett a dedikálásnak, elindulhattunk. Gyorsan beiktattunk egy ebédet Claire napirendjébe, mert Niall szokás szerint éhes volt. Miután mindenki végzett az adagjával visszaültünk a kocsiba, és a koncert helyszínére hajtottunk. Nem tudom hogyan, de ez a hely valahogy nagyobbnak tűnt most, mint tegnap este. A fiúk elénekeltek pár számot, majd mentünk újra a sminkeshez, fodrászhoz. Mikor ott végeztünk, elkísértük a fiúkat a stylist „szobájába” és ott kiválasztottuk közösen, hogy mit viseljenek a fiúk. Mire mindennel végeztünk elérkezett az idő, hogy a fiúk a színfalak mögé menjenek. A rajongók már ordítoztak, sikítoztak, a fiúk pedig kirohantak a színpadra, de mielőtt Lou kiment volna adott egy csókot, s ezzel elnyerte Claire rosszalló pillantását. Claire és én végigálltuk a koncertet a színpad mögött, nem szóltunk egymáshoz. De nem is baj, mert így legalább élvezhettem a fiúk hangját.

***

A koncert végén a fiúk még fogadtak az öltözőben egy riportert.
- Fiúk, ez a koncert csodálatos volt. - mondta a riporter.
- Köszönjük. - mondták egyszerre.
- Milyen érzés itt lenni? Amerikában, az amerikai rajongókkal?
- Nagyszerű! Imádjuk a rajongóinkat. - mondta Harry.
- Louis, ha megengeded most téged kérdeznélek…
- Csak tessék. - mosolygott rá a riporterre Louis.
- Tegnap kaptam egy képet, amin ez a csinos fiatal hölggyel sétálgatsz a Central Parkban…
- Igen…
- Van valami köztetek? Mert a képen is látszik, hogy elég közel álltok egymáshoz…
- Tudja, ő Claire húga, és rosszul volt, friss levegőre volt szüksége, és mivel Clairenek a turnét kellett hogy intézze, én kísértem el sétálni a parkba, nehogy valami baja essen. - mondta Louis a betanult szöveget.
- Tehát akkor nincs semmi köztetek?
- Semmi. Csak testvéri szeretet. - na jó, ez még nekem is gáz volt hallani. Ennél jobbat nem tudott hazudni?!
- Köszönjük, mára ennyi volt! - zárta le az interjút Claire, gondolom a kellemetlen téma miatt.
- Én köszönöm. - mondta a riporter , azzal fogta magát és kiment. Claire nem mondott semmit az előbb történtekről. Legalábbis az öltözőben. A kocsiban más volt a helyzet…
- Hát ez meredek volt… De ügyesek voltatok, nem árultatok el semmit.
- Claire! Nem fog sokáig menni! - aggodalmaskodott Louis.
- Nyugi, csak a turné végéig bírjátok ki, utána tőlem bejelenthetitek.
- Rendben. Szeretlek kicsim - fordult hozzám.
- Én is téged! - mondtam, és úgy tűnt ez az utolsó mondat, mert közben visszaértünk a szállodába. Felmentünk a szobáinkba, és lefeküdtünk aludni, mert másnap korán kellett kelnünk, mert indultunk a turné következő helyszínére. Miamiba...

9. Fejezet

*Te szemszöged *

Elindultunk sétálni Louissal és mivel még sose jártam New Yorkban, hagytam hogy ő vezessen. Hát... így se jártunk jobban. Miután háromszor eltévedtünk, sikerült eljutnunk észrevétlenül a Central Parkba. Sétálgattunk, beszélgettünk, élveztük, hogy „szabadok” vagyunk, nincs egy kamera se, nincs Claire se… De elkiabáltam. Egyszer csak egy alakot pillantok meg a fák között...
- Louis! Van valaki a fák mögött. - mondom halkan, nehogy meghallja az a személy.
- Nem látom… - mondja zavartan Louis.
- Kamera van a kezében… - mondom egyre jobban megijedve. Ekkor Louis is megtalálta szemeivel.
- Akkor forduljunk meg szépen, természetesen, mintha csak beszélgetnénk, ismerkednénk. - mondja Louis teljesen nyugodtan, miközben kezét vállamra rakja, és óvatosan megfordít és tol.
- Rendben. - sóhajtottam, és elkezdtem lassan sétálni. Ekkor viszont a park másik oldalán észreveszek egy nagy csapat sikítozó lányt, akik épp felénk tartanak. Mielőtt meg tudtam volna mukkanni, azon kaptam magam, hogy ki vagyok túrva, mert a többi lány körbevette Louist, autogramot kérnek tőle, fényképeket készítenek, és kérdésekkel bombázzák.

- Louis, Louis! Ki ez a lány? - ordít az egyik.
- Miért sétálgattok kettesben, a parkban? - kérdezi a másik. Pár másodperc kellett, hogy leessen, most rólam van szó.
- Miért álltok ilyen közel egymáshoz? - méregetett egy harmadik, elég ellenségesen.
- Jártok? - ütötte meg a fülemet ez a kérdés a sok másik közül. Nagy valószínűséggel Louis is erre figyelt fel, mert tanácstalanul nézett rám. Itt volt a remek alkalom, hogy bejelentsük a kapcsolatunkat, de ha megtesszük, Claire megnyuvaszt minket.
- Lányok, egyszerre csak egy kérdést. - próbálja csitítani a rajongókat Louis, ami sikeres volt, mert utána csak egy lány szólalt meg.
- Akkor kezdjük ott hogy... - mondja az egyik, szőke hajú lány. - Ki vagy te? - mutat rám.
- Én a menedzserük húga vagyok. - mondtam egyszerűen, de nem hiszem hogy meggyőző voltam.
- Akkor miért sétálgattok kettesben? - vonja fel az egyik szemöldökét az egyik csaj.
- Mert (neved)nek fájt a feje, és én kísértem el, hogy nehogy eltévedjen. - hárított Louis, aminek nagyon örültem, mert erre a kérdésre nem tudtam volna értelmes választ adni.
- És akkor miért álltok ilyen közel egymáshoz?
- Ajj, hagyjatok már békén!!! - gondoltam magamban. Viszont próbáltam nyugodtan beszélni. - Mert nagyon nem érzem magam jól, és Louis azért állt ilyen közel hozzám, hogy ha összeesnék el tudjon kapni minél előbb.
- Szóval akkor nem vagytok együtt?
- Nem. - mondtuk egy emberként Louisval. Erre kisebb hangzavar lett, nekem pedig elegem lett.
- Sajnálom lányok, de vissza kell mennünk a hotelbe, mert a nővérkém meg fog minket ölni. Sajnálom. - mondtam, és elindultam, Louis pedig követett. A lányok felkiáltottak, hogy 'NE!' meg hogy 'Maradjatok még'.
- Bocsi. Majd a koncerten láthattok. - és otthagytuk őket, de a lányok követtek minket. A hotel bejáratánál az őrök szerencsére megakadályozták, hogy a rajongók bejussanak, így csak ketten voltunk a liftben.
- Sajnálom, hogy ez történt.. Olyan tökéletes délután volt…- kezdett bele mondandójába Louis.
- Nem baj. Bocsi, hogy folytattam a hazugságot, nem akartam, de muszáj volt. - vágtam közbe.
- Tudom, semmi baj. - mosolygott rám, és megcsókolt. Kiszálltunk a liftből, és bementünk a Claire-rel közös szobámba.
- Máris visszajöttetek? - lepődött meg Claire.
- Ja. Volt egy aprócska kis probléma… - mondtam félénken.
- Mi történt? - ijedt meg. Segélykérően Louisra néztem, és ő vette az adást.
- Igazából csak annyi történt hogy néhány rajongó letámadott minket. Kérdezgettek hogy miért vagyunk kettesben a parkban, meg ilyenek. - vonta meg a vállát Louis.
- És? Mit mondtatok? - Claire elég feszült volt.
- Hogy a húgod vagyok, és hogy rosszul lettem azért vagyunk csak ketten. És hogy nem járunk. - mondtam, de még így is féltem Claire reakciójától. Claire lehajtotta a fejét, és én már vártam hogy mikor robban a bomba...
- Sajnálom srácok... - mondta halkan miközben felemelte a fejét. Na ez meglepett. - De helyesen cselekedtetek…
- Én nem vagyok benne biztos…- mondta alig hallhatóan Louis, de Claire mintha nem is vette volna észre, elkezd beszélni.
- Na viszont most, ha megtennétek, hogy elbúcsúztok egymástól...
- Mi? De miért? - kapja fel a fejét Louis, épp úgy mint én.
- Mert ha már így tönkrement a kettesben töltött délutánotok, gondoltam elmehetnénk várost nézni mind a heten még így az esti próba előtt. - mondta vigyorogva Claire. Hát, mit ne mondjak, belőlünk nem ezt a reakciót váltotta ki.
- Olyan szívtelen vagy Claire. - mondta Louis undorodva.
- Most miért? A kocsiban ülhettek egymás mellett.
- Fúúú dejó!! - förmed rá gúnyosan Louis, de Claire nem hagy időt neki duzzogni.
- Na sicc, mielőtt meggondolom magam, szólj a többieknek. - Louis szalutált és kiment, de még előtte megcsókolt engem. Miután kiment Claire felém fordult.
- Most megleptél, és nagyot nőttél a szememben hugi…- Ezzel most meglepett, nem tudtam semmit se válaszolni, de nem is kellett mert Claire folytatta - Ha így folytatod, el fogom hinni, hogy nem a hírnévre hajtasz… Most pedig öltözz át. - Azzal kiment a szobából. Szépen lassan elkezdtem ruhát keresni magamnak, amikor kopogtak az ajtón.
- Ki az? - kiáltottam.
- Csak én… - mondta az ismerős hang, és ezzel a lendülettel be is jött. - Mit csinálsz?
- Na szerinted?!
- Tortát sütsz?
- Igen Louis, tortát. Amúgy öltözködök, Claire parancsára.
- Nem kell segítség? - mosolyog huncutan Louis, majd hozzám lép és szenvedélyesen megcsókol. Csókunk egyre forróbb és forróbb, amikor ajtó csapódást hallunk.
- Te mit csinálsz itt Louis? - kiabál Claire idegesen.
- Csak segítek (neved)nek átöltözni. - mondja szemtelenül Louis.
- Szerintem jobban megy neki, ha nem segítesz. Na tűnés. Most! - Louis grimaszolt egyet, majd el is indult kifele. Claire nem szólt egy szót se, én gyors átöltöztem és indultunk is.

A városnéző túra nem volt hosszú. Elmentünk a World Trade Center emlékműhöz,  megnéztük az épülő új tornyot. Elmentünk a Természettudományi Múzeumba, az állatkertbe. Közben természetesen a fiúkat állandóan rajongók vették körül, és valószínűleg készült egy-két lesifotó is. Így Claire és én a háttérben maradtunk. Claire nem tette szóvá a szobában történteket, így én se. A túra végén Claire visszaküldte a fiúkat a hotelbe készülődni, pihenni, mi pedig elmentünk ruhákat nézegetni. Találtunk egy-két szép ruhát, melyek közül kettőt meg is vettem, Claire úgy tűnt nagyon nem lelkesedik a programért, de amikor visszaértünk a hotelbe, és találkoztunk a fiúkkal a vacsora előtt, a fiúk kérdésére mi szerint „Milyen volt a shoppingolás lányok?” azt felelte, hogy ő nagyon élvezte, és jó velem vásárolni. Hát jó..
Ezután lementünk az étterembe, Louis udvariasan kihúzta nekem a széket, és már éppen ült volna le mellém, amikor Claire közbeszólt.
- Louis te velem szemben ülsz. Harry te Louis mellett. (Neved), te Zayn és köztem. Liam Louis és Zayn között, Niall, te a másik oldalamon... - parancsolgatott Claire, mire Louis kirobbant.
- Ó nemár Claire! Most szívatsz?
- Nem, nem szívatlak. Ha nem vetted volna észre csomó fotós van a teremben és...
- És?! Miből következik az hogy ha (neved) mellett ülök akkor kiderül hogy járunk?!
- Egy, kettesben sétáltok a parkban. Kettő, nem tudod fékezni magad.
- Mivaaan?- kiabál Louis, de ekkor eszébe jut hogy mások is vannak az étterembe, így átvált ideges suttogásra. - Ez nem is igaz!!
- Nem? Akkor mi volt az a jelenet a városnézés előtt? - Érzem, hogy fülig elpirulok, inkább engedelmesen átültem a Claire által kijelölt helyemre, és jeleztem Louisnak, hogy tegyen ő is így.
- Nagyszerű! Akkor nézzük az étlapot, és együnk. - ült le Claire is.

A pincér azonnal ott is termett, és felvette a rendelést. Kicsit nagyon nézett, amikor Niall rendelt, ugyanis ír barátunk majdnem az egész étlapot felsorolta.
- Niall, elég lesz! Vacsora után ne feledd próba van… - figyelmeztette a szőkeséget Claire.
- Pont azért. Kell az energia! - erre mindenki felnevetett, kivéve Claire.
- De nehogy rosszul legyél nekem... - dünnyögte , de Niall erre csak vigyorgott. 20 perc múlva már hozták is az ennivalót. Nem is vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok, amíg el nem kezdtem falni a kaját, úgy mintha 1 hete nem ettem volna.
Egy órával később már a másnap esti koncert helyszínén voltunk, és a fiúk próbáltak. Claire és én pedig néztük őket
- Sajnálom, hogy ha a vacsoránál kellemetlen helyzetbe hoztalak. - mondta halkan a 'nővérkém'.
- Nem történt semmi, csak nem értem miért baj, ha Louissal… Tudod…
- Mert… Nem is tudom.. Talán azért mert indultunk volna várost nézni, és átöltözni küldtelek, erre egymásnak estek Louisval... - mondta Claire, én m,eg csak bólogattam. A próba végéig nem beszéltünk többet. Inkább mind a ketten a fiúkra figyeltünk. Azaz Claire mindegyikre, én csak Louisra. Amikor vége lett a próbának mind visszamentünk a szállodába. Louissal abban reménykedtünk, hogy kapunk egy kis szabadidőt, de sajnos nem így lett. Claire mindenkit az ágyba parancsolt a másnapi koncertre hivatkozva. Így nagy duzzogva mind elmentünk aludni.

8. Fejezet

*Te szemszöged*

Louis nagyon kiakadt azon, hogy menedzserük, Claire hazudott a dedikáláson. Az igazság az, hogy nem igazán tudom, hogyan is kéne a dologhoz állnom, hiszen Claire csak a fiúkat védi, az ő érdeküket nézi, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez lenne a helyes megoldás. És amúgy is mi van akkor, ha rajtakapnak minket a lesi fotósok, ahogy megcsókoljuk egymást, vagy egymásra nézünk, vagy nem tudom… Na mindegy. Megérkeztünk a plázába, ruhákat veszünk nekem a turnéra. Ez izgalmas lesz... Kíváncsi vagyok Claire hogyan fog viselkedni velem. Eddig nem volt túl kedves… A kocsiban nem nagyon szólt hozzám, így elhatároztam, hogy megpróbálok új lappal kezdeni, megismerni őt. Remélem több sikerrel járok, mint első találkozásunkkor.

- Claire, ehhez mit szólsz? - szóltam hozzá kedvesen, miközben a Dolce & Gabbana üzletében sétálgattunk.
- Hát.. Nem tudom. Szerintem nem te vagy, de azért próbáld fel! Meg ezt is, és ezt is. - nyomott a kezembe még vagy 10 ruhát. A következő fél óra abból állt, hogy egyesével felpróbáltam a Claire által kiválasztott ruhákat, amik között akadt egy pár ami tényleg tetszett is, így ezeket megvettük, és már indultunk is tovább.
Amíg sétálgattunk az üzletek között rávettem magam, hogy belevágjak az ismerkedésbe.
- Claire! - szólítottam meg.
- Hm? - fordította felém arcát.

- Tudod.... A megismerkedésünk nem volt túl fényes… - kezdtem bele.
- Hát nem. - vágta rá azonnal.
- Szeretném, ha jóban lennénk…
- Nem ígérhetek semmit. Az én szakmámban nem lehet mindig kedves az ember, előfordul, hogy sokak lelkébe gázolok… - mondta póker arccal.
- Tudom, és elfogadom, de ennek ellenére én szeretném, ha megpróbálnánk. A fiúk kedvéért. - folytattam.
- Amint jobban megismertelek eldöntöm, hogy te azon kevesek egyike leszel, akiket nem bántok, és jóban leszünk, vagy megkeserítem az életedet. - mondta, és nem éppen erre számítottam.
- Rendben… - motyogtam halkan.
- Ide bemegyünk. - mutatott a Zara feliratot viselő butikra, és válaszomat nem várta meg, csak megragadta a kezem és elkezdett húzni. Itt is felpróbáltam még vagy száz ruhát, és ebből körülbelül ötvenet meg is vettünk. Nagy szatyrokkal megpakolva sétáltunk vissza a kocsihoz, és hajtottunk vissza a fiúk házához.
- Te jó szagú.... - kiáltott fel Louis, amint meglátta a szatyrokat.
- Louis, ahelyett, hogy ott állsz, és ámulatod fejezed ki inkább segíts! - adta ki a parancsot Claire.
- Igenis! - azzal átvette a csomagok felét.
- És mégis hogyan fogom én ezt a rengeteg ruhát elpakolni holnap reggelig? - néztem végig a szatyrokon.
- Szerintem megoldod! Holnap reggel 5kor itt vagyok értetek! Jó éjszakát!- mondta Claire, majd kilépett a házból.
- Vagy a legjobb barát nők leszünk, vagy megfojtom! - mondtam, amint kilépett az ajtón. Louis csak nevetett, és elkezdtük felhordani a szobájába a cuccokat, kipakolni a szatyrokból és eltenni őket a bőröndbe. Pár óra elteltével kész lettünk, fáradtan dőltünk az ágyra, és szinte egyből elaludtunk, ez nem csoda, fárasztó napunk volt…

Másnap reggel

4 órakor csörgött Louis órája. Valahogy sikerült kinyomnia, és aludhattunk tovább. Vagyis csak aludhattunk volna, ha…

- ÉBRESZTŐ ÁLOMSZUSZÉKOK!!! NEMSOKÁRA INDULUNK AMERIKÁBA!!!!!! - ugrott be a szobába Harry, majd ránk vetette magát, és elkezdett ugrálni rajtunk.
- HAROLD EDWARD STYLES! AZONNAL SZÁLJ LE RÓLUNK!!! - kiabált rá Louis.
- ESZEM ÁGÁBAN SINCS!! MAJD CSAK HA KIKELTETEK AZ ÁGYBÓL…-üvölti vissza Harry.

Louis megunta a dolgot, és kirúgta Harry lábát, ami nem volt túl jó ötlet, mert így rajtam landolt. Én egy morgás kíséretében levetettem a földre, és fájó karomat dörzsölgettem.
- Na. Ez igazán nem volt szép tőletek. Én tök kedvesen felkeltelek titeket, hogy ne késsetek el mert akkor Claire nagyon ki lesz bukva rátok, erre mi a hála… - duzzogott a göndörke.
- Úr isten! Claire! Louis! Kelj fel! Nem akarom, hogy mégjobban utáljon engem… - kaptam a homlokomhoz. Louis kelletlenül de felkelt. Gyorsan felöltöztünk, ettünk egy-két szendvicset, és már jött is Claire.
- Sziasztok! (Neved), jó a ruhád! - lépett be az ajtón Claire.
- Köszi! Jó a stylistom! - mondtam mosolyogva mire mindenki felnevetett. Jókedvűen indultunk a reptérre, ahol pár rajongó várakozott, hogy autogramot kérjen a fiúktól. Amikor meglátták, hogy én is megyek a fiúkkal nagy suttogás támadt, irigykedő pillantásokat küldtek felém. 

A gépre még várni kellett 20 percet, így a fiúk a sikítozó lányokkal foglalkoztak, én pedig próbáltam nem elaludni, és azon merengtem, hogy milyen jókedvű mindenki, és hogy Claire is milyen kedves volt reggel…
Töprengésemet Claire hangja szakítja meg.
- Gyertek! Felszállhatunk a gépre. - A fiúk gyors elköszöntek a rajongóktól, és elindultunk a kapu felé.

- Huh. Ezaz! Végre felszálltunk a gépre! - gondoltam magadban. - Mostmár nem lehet semmi baj. És nem kell majd színlelnünk a közömbösséget Louissal.
Amint felértünk, Louisval egymás mellé akartunk ülni, és végre kettesben lenni...

- Nem nem! Louis te Harry mellé ülsz. Te hugi, te pedig mellém… - rántott meg Claire. Esküszöm leütöm... De Louisnak sem kellett több, kitört.
- Claire!!! Én (neved) mellett fogok ülni! - emelte fel hangját Louis.
- Nem! Én ülök mellette! - próbálta lezárni a témát Claire.
- De… - folytatta Louis.
- Louis Tomlinson, fogd be a szádat, és csináld azt amit mondok! (Neved) mellettem fog ülni, és ismerkedünk egymással, te pedig Hazza mellett fogsz ülni, és ha most befogod ha leszálltunk a gépről, és kipakoltunk engedélyezek nektek pár szabad órát, persze csak álruhában… - mondta teljes nyugodtsággal Claire.
- Rendben! - duzzogott Louis. - Szeretlek kicsim - nyomott az arcomra egy puszit, majd ledobta magát Harry mellé. Utána a többiek is elfoglalták a helyüket. Nem tagadom, feszült voltam, hiszen Claire azzal az indokkal ültetett maga mellé, hogy meg akar ismerni...
- Lehet belenyugodott, hogy együtt vagyunk Louissal? - gondoltam.
- Na figyelj „hugi”- mutatja az idézőjeleket a kezével – Most pedig alaposan megismerkedünk, és majd a végén eldöntöm, hogy maradhatsz-e Louissal vagy sem!
- Rendben! Kérdezz én pedig felelek! És ígérem teljesen őszinte leszek. - raktam a kezemet a szívemre.
- Ezt el is várom! Akkor az első kérdésem: Hol születtél?
- Magyarországon, (születési helyed)-en.
- Mióta tetszik neked Louis?
- Mikor jelentkezett az X-Factorba, akkor szerettem belé…
- Magyarországon is adták?
- Hát igen, de pár hónappal később mint Angliában.
- Vannak testvéreid? - és csak sorolta, sorolta a kérdéseit, én meg válaszoltam neki. A 8 óra repülőút így egész hamar eltelt. Mire landoltunk Claire az egész életemet ismerte, és azt hiszem, tetszem neki...

Mikor kiszálltunk a gépből fotósok hada vett körbe minket, nagy meglepetésemre Claire magához ölelt, és még egy puszit is adott az arcomra. Nem csak én lepődtem meg, a fiúk arca is csodálkozást tükrözött.
Mikor beszálltunk a kocsiba mindenki mélyen hallgatott pár perc után Claire törte meg a csendet.

- Na ide figyeljetek tubicáim. - nézett Claire Louisra és rám - A nagyközönség előtt továbbra is adjuk, hogy a húgom vagy, de ha a turné végéig együtt maradtok, bejelenthetitek.
- Ki vagy te és mit tettél Claire-rel ?! - mondta Louis meglepődve, de hihetetlenül boldogan.
- Megismertem (nevedet) és rájöttem, hogy nem rossz lány, azt hiszem barátok lehetünk… És ami fontosabb, megtudtam egy fontos körülményt, a minek még utána fogok nézni, de amíg be nem bizonyosodik, hogy hazudott hiszek neki. - mondta Claire. Eközben odaértünk a hotelhez. Kiszálltunk, és bementünk a szállodába. Claire bejelentkezett a recepciónál. Felmentünk a legfelső emeletre, és ott Claire elmondta a szoba beosztást.
- 906-os szoba: Zayn és Liam.
- YEAH! - kiáltott fel Zayn majd lepacsiztak Liammel.
- 907-es szoba: Harry & Niall.
- Yes sir! Vagyis yes miss! - mondta Harold.
- Mivel az emelet csak a miénk, ti ketten mehettek egy szobába…- mondta Claire nekünk.
- Köszönöm, világ legjobb menedzsere! - vigyorgott Louis.
- ... amíg nem lesztek rosszak… - folytatta Claire.
- Ígérem jók leszünk! - mondtam.
- A tietek a 908-as szoba. Na sipirc! - intett Claire. Azonnal bevettettük magunkat a szobába, és már éppen örültünk volna, hogy kettesben vagyunk, amikor Harry toppant be a szobánkba.
- Harry! Tünés!!!!!! - kiáltot fel Louis.
- Azt hiszem van egy kis probléma… - mondta Harry, majd megjelent mögötte Claire.
- A recepción azt mondták miénk az emelet, de mégsem. Van itt két riporter is, szóval Louis neked át kell menned a 909-es szobába, vagy Harryékhez a 907-es szobába… Sajnálom! - mondta Claire.
- NEMÁR!! - nyögte Louis szenvedő arccal.
- Louis jobb, ha azt teszed, amit Claire mondd. Ne feledd, nem ez az egyetlen szálloda, ahol megszállunk, majd lesz olyan is, ahol aludhatunk együtt… - simogattam meg a hátát, de az 'aludni' szón Harry röhögőgörcsöt kapott, én pedig hozzávágtam az első párnát, ami a kezem ügyébe került.
- Rendben. – mondta kedvtelenül Louis, megcsókolt majd kiment Harry kíséretében.
- Tényleg sajnálom! - mondta Claire, és tényleg hallani lehetett hogy így van.
- Semmi baj. Nem a te hibád. - mondtam, ő pedig rám mosolygott és kiment a szobából. Kipakoltam a bőröndömből, és mikor végeztem, átmentem Harryék szobájába.
- Na, mehetünk sétálni Louis? - álltam meg az ajtóban, Louis válasza pedig csak egy mosoly volt, átkarolt, és elindultunk sétálni....

7. Fejezet

Sziasztok! Ez a rész rövid lett, de a következő extra hosszú lesz! :D És holnap fenn is lesz!!! ;) Jó olvasást!
~ Blanka és Dávid

---

*Loius szemszöge*

A mondat ami elhagyta Claire száját mindenkit meglepett. Mindenki lefagyott pár pillanatra, majd a rajongók újra felkiáltottak és sikítoztak, mi pedig elindultunk az épület belseje felé.
A dedikálás alatt nem egy kérdés érkezett, hogy Claire miért titkolta eddig „húga” létét, miért most tűnik fel velünk, van-e valami közöttünk, stb... Claire parancsára folytattuk a hazugságot, játszottuk, hogy csak szimpla barátok vagyunk, de belül tomboltam. Nem tudom felfogni, miért kell hazudnunk a rajongóknak.. Hiszen Liamnek, és Zaynnek is van barátnője, Harry majdnem havonta váltogatja őket, és régebben Eleanort se kellett eltitkolnunk.
- Louis te mit gondolsz (neved)ről? - hangzott a kérdés.
- Hát… Kedves, okos, szép lány. Szeretek... azaz szeretünk vele lenni, de nem lehet közöttünk semmi, mert Claire megtiltotta… - mondtam, és a reakció hangos nevetés volt. Valószínűleg azt hitték viccelek....

***

Végre vége lett a dedikálásnak. Iszonyat hosszú volt. Amint beszálltunk a kocsiba és elindultunk elkezdtem Claire kérdőre vonását. Még akkor se értem a végére amikor hazaértünk. (Neved) próbált lenyugtatni. Hihetetlen, hogy még képes Clairet védeni…
Mikor beléptünk a házba, Claire nem tűrte tovább a szóáradatomat.
- Na ide figyelj Louis Tomlinson!!! - kezdett el üvöltözni Claire. - Én vagyok a menedzser, ergo én döntök ilyen kérdésben. Egy, én csak jót akartam a karrierednek és a bandának. Kettő, nem hiszem el hogy ez ekkora ügy lenne… Három, úgy látom mindenki más felfogta, hogy miért teszem amit teszek, még (neved) is, csak te nem! Miért van ez?! Négy, hogy válaszoljak arra a kérdésedre hogy 'miért nem mondhatjuk el hogy járunk? Hiszen Eleanort is elmondtuk…' - Utánozza felháborodott hangom… - Eleanorral azért mondtátok el, mert ő is ismert mint te, és ha két 'sztár' összejön az mind a kettőnek jó. Ha egy sztár és egy átlagember összejön abból nem mindig sül ki jó... És ki tudja… Lehet hogy ez csak egy futókaland…
- HAGYD ABBA!!! - ordítok fel. - ÉN NAGYON KEDVELEM (NEVEDET)!!!! És ez mindig is így lesz! Sőt....
- Igen? Mennyit tudsz róla? Honnan tudod, hogy nem csak hírnévre vágyik? - kiabált Claire.
- Mivan?! - háborodott fel (neved). - Te meghülyültél! És is imádom Louist! És kicsit sem érdekel a hírnév! Az csak mindent tönkretesz! Én csak Louist akarom!
- Én pedig téged kicsim. - öleltem meg. Nagyon vonzó, amikor mérges.
- Ezt majd még meglátjuk… Most nyomás pakolni! Holnap kora reggel indulunk. Te - mondja Claire, majd (neved) felé fordult - Gyere velem. Veszünk neked ruhákat. Ne csak ilyen ingruháid legyenek…
- Menj csak.- mondom (nevednek) - Claire! Ne bántsd! Egy rossz szót se! És bocsi! Nem kellett volna ordibálnom. De nagyon fontos nekem.
- Rendben! Értem. De most mars! Te pedig gyere! - rángatta (neved)et, majd kiléptek az ajtón, és ki tudja mit fognak csinálni…

Hír

Sziasztok! Csak gondoltam közlöm, hogy elég gyatrán teljesítek most írói ügyben. Erről részletesebben ITT olvashattok. De Dávid remekül teljesít, úgyhogy hamarosan lesz új rész. Méghozzá dupla! :) Pontos időpontot még nem tudok mondani, nem ezen a héten, hanem jövőhét elején.
Puszi, Blanka

6. Fejezet

Sziasztok! Előre bocsánat ha nem szeretitek a Paramore-t, de most valamiért az ő dalaikra jött az ihlet :D Remélem tetszik ez a rész :) Jó olvasást! :)

----

Amikor felébredtél, Louis még aludt. Nem akartad felébreszteni, mert olyan aranyos volt. Inkább kibújtál az ágyból, és kisétáltál a szobából. Lementél a konyhába és úgy döntöttél hogy megleped a fiúkat, és csinálsz nekik reggelit. Bekapcsoltad a rádiót, de lehalkítottad, nehogy felébreszd a többieket.
- Jó reggelt mindenkinek! Akik nem most kapcsoltak ide, azok már tudják, hogy ma Paramore nap van. Akik pedig igen, azok most megtudták! - hallatszottak a rádióból a műsorvezető szavai. - Most pedig következzen a That's What You Get !
Elővetted a hűtőből a tejet és pár tojást. Pár perc keresgélés után sikerült találnod lisztet is, és egy üveg ásványvizet. Közben a ritmusra mozgattad a csípődet, és ez megmosolyogtatott. Kimérted mindenből a megfelelő mennyiséget, és összekeverted a hozzávalókat egy nagy tálban. Raktál bele egy csipet sót és egy kis olajat, hogy ne tapadjon. Előkotortál egy serpenyőt, arra is öntöttél olajat, és nekikezdtél a palacsintasütésnek. Jól elvoltál, mert belemélyültél a zenébe. Próbáltál ügyeskedni a serpenyővel, próbáltad a levegőben megfordítani a palacsintákat. Hát ez néha összejött, néha viszont a padlón, vagy a sütő mögött végezte.
Már csak egy-két palacsinta maradt hátra, mikor megszólalt a Monster. Felhangosítottad és elkezdtél tombolni. Dobáltad a kibontott hajad össze-vissza és ugráltál körbe-körbe, miközben csöndben ordítottad a szöveget.

'I'll stop the whole world
I'll stop the whole world
from turning into a monster...'


- Nem is tudtam hogy szereted a rockot... - hallottad a hátad mögül, és te ijedten megfordultál és megláttad a röhögő Louist magad előtt.
- Mióta állsz ott? - kérdezed kikerekedett szemekkel.
- Elég régóta hogy rájöjjek hogy nagyon szexi vagy így... - szorított magához még mindig röhögve. Te is felnevettél, majd kibújtál öleléséből , mert eszedbe jutott a palacsinta.
- Köszi. Amúgy nem nagyon, csak a Paramore-t szeretem... - mondtad mintha nem történt volna semmi, és odasétáltál a sütőhöz. Louis elmosolyodott, majd mögéd sétált és hátulról átölelt.
- Mit csinálsz? - puszilta meg a nyakad.
- Na szerinted mit? Ragut... - fordultál felé.
- Valaki ragut emlegetett? - sétált be a konyhába Niall. Levetette magát a székre, majd felkapta a fejét. - Huuuu palacsinta illat van. Itt járt egy palacsintatündér?
- Igen, és úgy hívják hogy (neved). - mutogatott Louis az előtted lévő palacsintakupacra. Niall azonnal felpattant, és már meg is támadta volna a reggelit, de te megállítottad.
- A-a. Ez nem csak a tiéd. Hívd a többieket is, reggeli van. - mondtad neki, mire bólintott egyet.
- VÁJUHOZ! - ordította el magát, és visszaült a helyére. Vártatok pár percet de nem történt semmi. - PALACSINTA VAN. - Ekkor mintha egy elefántcsorda jönne le a lépcsőn, akkora zaj lett.
- Jó reggelt! - sétált be Liam.
- Itt vagyunk. - jött utána Zayn.
- Kajaaaaaaaaaaaaaaaaaa!! - ugrott be Harry is.
- Na szuper. Már tudom mi a varázsszó. Palacsinta. - röhögtél, majd meglökted Louist, hogy üljön le. - Találtam kakaót, nutellát és lekvárt. Megfelel?
- Várj, kajak te csináltad ? - akadt le Harry.
- Nem, a holdról hozatta. Te hülye, persze hogy ő csinálta. - ütötte vállba játékosan Harryt Louis. - Ülj le te is enni, kiszolgáljuk magunkat.
- Oké. - mosolyogtál rá, majd leültél mellé és elkezdtétek befalni az ínycsiklandó palacsintát.

***

- Hagyd már, nem kell mosogatnod! - húzott el a mosogató elől Louis. Már kettesben voltatok. - Tudod...nekünk van egy ilyen hihetetlen dolgunk... mosogatógép! Tádáá! - mutogatott a pult felé. Mindketten felröhögtetek. Ekkor megszólalt a rádióból a The Only Exception .
- Juj ezt nagyon szeretem!! - mondtad.
- Én is. - mosolygott Louis, majd átölelte a derekad, és elkezdett veled táncolni. Magához szorított, kiszorította az összes levegőt kettőtök között.

- 'Darling, you are the only exception' - énekelte neked Louis.
- 'You are the only exception' - énekelted vissza.
- 'You are the only exception' - vigyorgott Louis.
- 'You are the only exception' - énekeltétek már közösen.

Megint felnevettetek majd a mellkasára dőltél, de tökéletes pillanatotokat megzavarták. Méghozzá egy nő, aki épp akkor lépett be a házba.
- Fiúk, ébresztő, készülő.... Szia Louis.... - szeppent meg az imént említett nő. Azonnal eltávolodtál Louistól, és visszaléptél a mosogatóhoz.
- Cső Claire... - mondta Louis unottan.
- Mi az nem örülsz nekem? Azért jöttem hogy feldobjam a karriered! - vigyorgott erőltetetten ezekszerint Claire. - Na, gyerünk, öltözz, interjúra kell mennünk. Szólj a többieknek is!
Louis bocsánatkérően rád nézett, majd felsétált az emeletre.
- Te ki vagy? - ment oda hozzád oda köszönés nélkül Claire.
- É-én... (neved) vagyok. - dadogtál. Nem tudod miért, de féltél ettől a nőtől.
- Nem a nevedre voltam kíváncsi.... miért vagy itt? - förmedt rád.
- Hát... ühm... Louis.... barátnője vagyok. - mondtad ki bizonytalanul.
- Igen? Értem. Hát akkor közlöm veled, hogy a fiúknak dolguk van ma, és holnap elmennek. Tovább turnéznak. Sajnálom, gyorsan kapkodd össze a cuccaid és menj, de előttem ne sírj. Még itt vagy? - kiáltott fel, és nálad a félelem egy pillanat alatt elmúlt, és felváltotta a felháborodás.
- Hogy mi? - kérdezel vissza lenézően.
- Tudod, most van az a rész amikor elmész. - vigyorgott rád.
- Mondom TESSÉK? - emeled fel a hangod.
- Mit nem értesz?
- Először is ha még egyszer így beszélsz velem, esküszöm pofán rúglak. Másodszor... mint mondtam Louis barátnője vagyok. És én is megyek velük turnéra. 'Mit nem értesz?' - közel voltál hogy megüsd. De ekkor Louis és Zayn állt meg mögötted.
- Claire, van egy kis megbeszélni valónk. - hívta félre Clairet Zayn.
- Sajnálom. Szólnom kellett volna hogy jön a menedzserünk. És amúgy nem ilyen. Tényleg nem. Majd meglátod. - simogatta meg az arcod Louis, majd megcsókolt. De Claire megint megszakította.
- Na akkor ez a kis.....lány is velünk jön. Hurrá... - mondta ironikusan. - Van rendes ruhád is, vagy csak ez? - mutogatott undorodva a pizsamádra, mivel még nem öltöztél fel rendesen. Ijedten ránéztél Louisra, mert eszedbe jutott hogy nincs csak a tegnapi ruhád. Louis azonnal kapcsolt, és megragadta a kezed.
- Pillanat alatt átöltözik és visszajövünk. - mosolygott Claire-re, és elráncigált téged a szobájába.
- Louis, nincs is ruhám! Mit vegyek fel?! - fakadtál ki.
- Nyugi, láttam egy videót ahol a csaj egy ingből ruhát csinált. Adok valami inget, és kész. Csak meg kell keresni azt a videót. - ült le a gép elé, és másodpercek után fel is kiáltott. - Megvan! Ez az. Hozok egy inget... - felkaptad az inget és követted az utasításokat a videóból. Pár perccel később meg is lett a 'ruhád', és elégedettetek voltatok vele.
- Jó lett, de most menjünk mert Claire ideges lesz...

- Gyerünk, gyerünk, fiúk, tíz perc múlva ott kell lennünk az interjú helyszínén! - siettette a fiúkat Claire. Beültetek a kocsiba és elindultatok. 5 perc után már ott is voltatok, de sok rajongó is. Te nyugodtan kiszálltál a kocsiból, és ekkor azonnal letámadtak a rajongók.

- Te meg ki vagy?!
- Óh, milyen mázlista...
- Melyikükkel jársz?!
- Tetszik a ruhája....

- Basszus erre nem gondoltunk! Nehogy elmondjátok nekik hogy együtt vagytok! - súgta fületekbe Claire, és ekkor átölelt téged (?) .
- Oh, ő csak a.... kishúgom....

Díj :)

Köszönjük szépen ezt a díjat Hazel - nak ! :))

1.) Mindenkinek 11 dolgot kell mondania magáról!

2.) A jelölő mindegyik kérdésére válaszolni kell!

3.) 11 kérdést kell feltenni a jelölteknek!

4.) 11 embert meg kell jelölni és linkelni! (Nincs visszaadás/visszajelölés) 

1.) 

A:

1. Blanka a nevem.

2. Sok kedvenc bandám van.

3. Legkedvencebb a One Direction, de imádom a The Wanted-et, a Hot Chelle Rae-t, és sok más bandát is.

4. Most leszek 8.-os.

5. Inkább fiú legjobb barátaim vannak, de van egy legeslegjobb barátnőm, aki az osztálytársam.

6. Göndör a hajam.

7. Valószínűleg fogszabályzóm lesz jövőre.

8. Életem első fanfictionja angol volt, és Harryről szólt.

9. Umbrella Boy a neve.

10. Őrült vagyok. Nem kicsit, nagyon :D

11. Én hoztam létre az 1Dtények-et twitteren.

Dávid:

1. Kék a szemem.
2. A hajam nyáron szőkés barna, télen szőkés,vöröses barnás.
3. Kajakozok.
4- Nincs kedvencem a 1D-ből.
5. Nincs kedvenc dalom tőük, mindet szeretem.
6. Kedvenc külföldi énekes: Cher Lloyd
7. Nem tom mit kezdjek magammal suli után...
8. Sok megpróbáltatás ért már a 19 évem alatt..
9.  Többnyire pozitívan állok a dolgokhoz.
10. Kitartó vagyok.
11. Jó a fájdalomtűrő képességem.. Azt mondják átlagon felüli..xD

2.) 

A:

Szeretsz olvasni? Csak blogokat :D

Miért kezdtél el blogot írni? Mert van egy csomó visszatérő álmom, amik mindig kibővülnek, és gondoltam megosztom ezeket másokkal is :)

Van példaképed? Van.

Ki az? Most így olimpia után Risztov Éva, mert nem adta fel :)

Milyen személlyel cserélnél életet? Rita Ora-val :D vagy (nem tudom miért de) Nicki Minajjal :DD

Hány éves vagy? 14 leszek 14 nap múlva :)

Ez hányadik díjad? ezen a blogon első, amúgy nem tudom...4? nem tudom :D

Olvasod a blogjaimat? nem :/

Mit mondanál el szívesen magadról? Ott van a 11 dolog :D

Mire vágysz a legjobban? Angliában, Ausztráliában vagy Amerikában szeretnék élni.

Mi az a dolog amiért megőrülnél, hogy megkaphasd? az előzőért.

Dávid:

Szeretsz olvasni? Szeretek olvasni, de csak ha érdekel a történet.. :D
Miért kezdtél el blogot írni? Mert olvastam másokét, és megtetszett, és szeretek fogalmazni, és valahogy kitaláltam ezt a történetet... És úgy gondoltam érdemes leírni
Van példaképed? Hát, sok van... :D
Ki az? Pl: Janics Natasa, Kovács Katalin, Zayn Malik... :D
Milyen személlyel cserélnél életet? énekessel... név szerint Zayn Malik :D
Hány éves vagy? 19
Ez hányadik díjad? első asszem... :D
Olvasod a blogjaimat? Még nem, de most majd elkezdem! :D
Mit mondanál el szívesen magadról? Háát... 19 éves vagyok, ált vidám, sportolok, sokszor perverz vok, de ugyan akkor visszahúzódó, csendes is.. :D Sok dologban hasonlítok a 1D-re... és szeretek énekelni. :D
Mire vágysz a legjobban? Olimpiát nyerni, és a One Direction 6. tagjának lenni...
Mi az a dolog amiért megőrülnél, hogy megkaphasd? Hmmm... Olimpiát nyerni, és a One Direction 6. tagjának lenni... Vagy nem is tudom! :D

3.)

1. Mikor és miért kezdtél el blogot írni?
2. Ez hányadik díjad?
3. Olvasod valamelyik blogomat/blogunkat?
4. Ki a kedvenc énekesed?
5. Melyik a kedvenc bandád (1Dn kívül!) ?
6. Mi a csengőhangod?
7. Melyik a kedvenc zeneszámod?
8. Mit csinálsz éppen most?
9. Mi a hozzád legközelebb lévő piros dolog?
10. Hol laksz?
11. Melyik híresség életét élnéd legszívesebben?

4.)

Közös kedvenc:
Tyra (http://1dwithme.blogspot.hu/)

A kedvencei:
Just a Dreamer (http://thisisadreamforever.blogspot.hu/)
Nina. (http://iwannabeewityou.blogspot.hu/)
Nina. (http://iwannaasaveyourhearttonight.blogspot.hu/)
BiankaTheWanted (http://warzone-tw.blogspot.hu/)

Dávid kedvence:
Dreamer (http://thexfactordream.blogspot.hu/)

Most így hirtelen csak ennyi jut eszünkbe :D

5. Fejezet

Sziasztok! Bocsánat hogy sokat kellett várni!!! Elromlott az asztali gépem is, így telefonon kellett meg írnom ezt a részt és valljuk be az elég nehéz. :/ Amugy ez a rész unalmas lett és béna, és nem túl romantikus, de mindenképp akartam már hozni a részt. Remélem egyszer megtudtok majd bocsátani nekem amiért cserben hagytalak titeket...
Mindenesetre jó olvasást!

---

- Nagyon sietned kell haza? - kérdezte Louis, mikor beültetek a kocsijába.
- Igazából semmi dolgom, mivel egyedül nyaralok itt. Miért? - válaszoltál neki.
- Hát ha szeretnéd akkor benézhetünk hozzánk, köszönni a fiúknak. - mosolygott rád.
- Benne vagyok! - mondtad nyugodtan, de belül nagyon izgultál hogy megint találkozol a kedvenc bandád többi tagjával.
Visszamentetek a házba, ahol a többiek már vártak. Amikor megláttak téged a kocsiban ülve, szemük felcsillant, valószínűleg nem számítottak arra hogy te is visszajössz hozzájuk. Amint beléptél a házukba, a fiúk köréd gyűltek, Louist egyedül hagyva, és elkezdenek kérdezgetni, hogy milyen volt, stb…

- Őőő … Nektek is jóreggelt fiúk! - próbáltad csitítani őket, de nem nagyon sikerült.
- Szia! Szóval, hogy tetszett??? - pattogott Liam.
- Nagyon jó volt - mondtad majd odamentél Lou-hoz, és megcsókoltad.- De most ha nem haragszotok, rendbe szedném magam...
- Az ráér… Így is gyönyörű vagy…- mondta Harry, mire te elpirultál.
- HARRY!!! NE MERÉSZELD!!! Ő AZ ÉN BARÁTNŐM!!! - kiabált Louis Harryre, de nem komolyan, inkább gyerekesen. Harry elröhögte magát, ahogy Loui is. - Amúgy igaza van… Gyönyörű vagy. Gyere megmutatom hol tudsz letusolni és átöltözni. A fiúk hoztak neked ide ruhákat, remélem jók lesznek, és tetszeni fognak…

Felmentetek az emeletre Louissal. Épphogy felértetek, de már hallod hogy a fiúk elkezdenek rólad beszélni- Ezen kicsit felnevetsz majd követed Louist, aki épp egy hatalmas szobába lépett be. Véleményed szerint az övé, de nem vagy benne biztos. Míg te készülődsz Louis visszamegy a többiekhez.

- Louis te mit csinálsz itt?? Miért nem vagy fent? Rád is rád fér egy alapos zuhany… - röhög Zayn.
- De most (neved) zuhanyzik… - húzza el száját Louis, mire a többiek arcára egy perverz mosoly ül ki.
- És az hol akadály? Hiszen majdnem a csajod!! - mondta ki Niall azt, amire mindenki gondolt. Louis gondolkozott egy kicsit, majd megszólalt.
- Na jó igaz… De meg se közelítsétek a szobámat! - mutogatott fenyegetően a fiúkra Louis, majd felment a fürdőhöz. Hangtalanul belépett, levetkőzött, de az alsógatyája fenn maradt, és becsusszant melléd a tusolóba. Mikor észrevetted kicsit megijedtél.
- Louis te mi a francot keresel itt?! - takartad el magad amennyire csak tudtad a kezeiddel.
- Bocsi, nem tudom mi ütött belém. Sajnálom! Úristen de hülye vagyok.... - temette arcát a kezeibe Louis miután kimászott a kabinból.
- Nem nem dehogy csak.... hirtelen jött. - nyugtattad. Ő felnézett rád, majd megint eszébe jutott hogy te meztelen vagy és elvörösödve megfordult. Te is kijöttél a tusolóból, magad köré tekertél egy törölközőt, és odamentél hozzá. - Nyugi, gyere, próbáld meg újra.... - ölelted meg, majd elkezdted a kabin felé húzni, egy huncut mosollyal az arcodon. De Louis kimászott a kezeid közül és elindult az ágy felé.
- Már nincs kedvem hozzá... eléggé leégettem már magam előtted. - mondta szégyenkezően. Mikor az ágyhoz ért, háttal lefeküdt rá.Te utána mentél, és hozzá bújtál.
- Nyugi, nem történt semmi. Jó ötlet volt, csak szólhattál volna. - nevettél, és végre ő is elmosolyodott.
- Tudod, az nagyon nem segít a bűntudatomon hogy épp majdnem meztelenül hozzám bújsz.... - motyogta, majd ő is felnevetett.
- Majdnem meztelenül?
- Csak egy nyamvadt törölköző van rajtad! - röhögött még mindig. - Kérlek öltözz fel, mert egyre nagyobb a vágy...
- Az miért baj? - hajoltál Louis fölé, kaján mosollyal az arcodon.
- Azért mert mint már mondtam, nem akarom elsietni a dolgokat. - mondta halál komolyan. De ekkor átment kisfiú stílusba. - De most mi lesz? A fiúk frankón azt hiszik hogy .... AZT csináltuk! Basztatni fognak, hogy apáca vagyok...
- Apáca? - értetlenkedtél.
- Hosszú sztori.... - legyintett Louis. - Gyere menjünk és szembesüljünk a sorsunkkal!
- Vaaaagy... - nyomtad meg az 'a' hangot - megjátszhatnánk hogy csináltuk, és akkor nem lenne piszkálódás.
- Megtennéd? -csillant fel Louis szeme.
- Persze. Természetes. Vagyis nem, de megteszem ! - nevettél, majd felpattantatok az ágyról, felvetted az új ruháidat amit a fiúk az íróasztalon hagytak, Louis is felöltözött és lementetek.
- Hú, ez gyors volt! - kiáltott fel Zayn, egy nevetést elfojtva. - Ilyen gyorsan végeztetek?
Ekkor mindenki felnevetett, ti ketten viszont tudomást sem véve az idiótákról leültetek a kanapéra, és odabújtál Louishoz. Volt még pár beszólásuk a fiúknak, de látva hogy nem figyeltek rájuk, abbahagyták. Kisebb csönd következett, amit Liam tört meg.
- Amúgy tetszenek a ruhák, (neved)? - kérdezte Liam.
- Persze! Köszönöm szépen!
Újabb kínos csend következett. Majd Niall megszólalt.
- Éhen halok!
- Én is! - helyesled.
- Hát nem csodálom, hogy megéheztél…- röhögött Harry. Louis hozzá vágta a kanapén található díszpárnát, mire Harry befogja a száját. Niallel kimentetek a konyhába. Pár másodperc múlva a többiek is csatlakoztak hozzátok. Te farkasétvággyal faltad a kaját, amit Louis gyártott neked.
Miután már nem tudtál többet enni visszamentetek a nappaliba, és beszélgettetek, teljesen hétköznapi dolgokról, de persze a fiúk mindenből viccet csináltak, és mindent félreértettek.
Este 9 körül ránéztél Louisra, hogy mostmár haza kéne menned, bár nem szeretnél.
Louis megértette, de hirtelen megcsillant valami a gyönyörű szemében.
Megkért, hogy hozz neki egy kis vizet.
Te kimentél vízért, de tudtad hogy ez csak indok volt, hogy egyedül maradjon a fiúkkal, így nem siettél vissza.
Mikor visszamentél mind nagyon szépen mosolyogtak rád. Leültél Louis mellé, odaadtad neki a vizet, ő letette az asztalra, és feléd fordult.
- (Neved)! Szépségem! Én.. azaz mi… huh… - kezdett bele.
- Louis megkérdezzem én? - fordult Louis felé Liam.
- Nem!! ÉN fogom megkérdezni! - jelentette ki Louis.
- De mégis mit? - értetlenkedtél.
- Szóval. Tudod mi azért vagyunk Amerikában, mert turnézunk. És pár nap múlva utazunk... és arra gondoltam...tunk...hogy ha szeretnéd... akkor jöhetnél velünk turnézni! - mondja Louis. Te szóhoz se jutsz… Louis hallgatásod nemnek értelmezi…
- Ha nem akarsz nem kell.. Ha szerinted még nem állunk olyan szinten, vagy nem bízol meg bennem annyira akkor…
- Dehogy! Szeretnék! Ha nem zavarok örömmel elfogadom! Olyan boldog lennék… - mondod kicsit talán túl hevesen. Louis felkap, és megcsókol. Látszik, hogy nagyon örül.
- De el kéne mennem a szállodába, hogy elhozzam a ruháimat.
- Felesleges! Majd veszünk út közben vagy valami... - rántja meg vállát Louis.
- De nem szeretném, hogy rám költsetek egy csomó pénzt… - aggodalmaskodsz.
- De én szeretnélek kényeztetni… . simogatja meg arcodat Louis.
- Már megvolt... - motyogja halkan Zayn, mire látványosan lepacsiznak Harryvel a beszólás 'ünnepléséért'.
- Ezt még megbeszéljük… Álmos vagyok… Akkor most visszamenjek a szállásomra vagy...?
- Hát igazából holnapután mennünk kéne, úgyhogy szerintem az lenne a legjobb ha most 24 órában velünk lennél hogy eldöntsd biztos együtt akarsz-e lenni ezekkel a hülyékkel heteken keresztül... - mutogat a fiúkra, akik még mindig azt elemzik hogy mekkora poén volt az amit előbb Zayn mondott.
- Igazad van. És nem hiszem hogy a válaszom változni fog. Akkor megmutatod hol fogok aludni? - nem nagyon foglalkoztatok a többiekkel.
- Velem. Vagy ha szeretnéd akkor van vendégszoba is... - bizonytalanodott el Louis.
- Veled tökéletes lesz. - mosolyogtál rá, majd megölelted.
- Akkor gyere. Adok pizsamát. - karolt át, majd elindultatok a szobája felé.
- Jóéjt fiúk! - kiáltottál hátra a lépcsőről.
- Jó éjt! - mondtál kórusban.
- Azért szeretnénk majd aludni is, szóval csak halkan… - szólt be még egyszer Harry. Louis visszafordult, és nagyon csúnyán nézett rá, így megtorpant és csendben elsétált. Te felnevettél ezen a jeleneten, majd odaértetek a célhoz, Louis szobájához. Kaptál egy pólót pizsama gyanánt, és befeküdtél az ágyba.
- Annyira köszönöm ezt a csodás napot! - súgtad Louis fülébe, mikor ő is melléd feküdt.
- Csodás? Én nem nevezném annak...
- Pedig az volt! És már alig várom hogy menjünk turnézni, tök jó buli lesz! - mosolyogtál.
- Igen, biztos az lesz! De most aludjunk, holnap zsúfolt napunk lesz....

4. Fejezet

Nincs kedvem bevezetést írni. Szavazzatok a rész végén :) Jó olvasást :)

----

Beültetek Louis kocsijába. Mielőtt elindultatok, kezei közé vette az arcodat és gyengéden megcsókolt. Elindultatok a belváros felé. Egy nagyon elegáns étterem előtt áltatok meg, ahol meglepően nem várakozott senki.

- Nem fognak felismerni egy ilyen felkapott helyen? - kérdezted mielőtt kiszálltatok volna a kocsiból.
- Majd meglátod... - rántotta meg vállát majd gyors kipattant a kocsiból. Átrohant a te oldaladra és kinyitotta az ajtót.
- Hölgyem... - segített ki a kocsiból, majd átkarolta a derekadat és elindultatok az étterem felé.

Amikor beléptél a hatalmas épületbe, üresség fogadott.

- Nemhogy azt hidd hogy zombiapokalipszis van... - magyarázkodott Louis, mikor meglátta a zavarodott arcodat. - Kibéreltem a helyet. Gyere, ott van az asztalunk.

Louis elvezetett az étterem legeldugottabb részébe, ahol egy gyönyörűen kidíszített asztal várt titeket. A szobát gyertyákkal rakták körbe, így tökéletesen meg volt világítva lámpák nélkül is. Louis odament az asztalhoz, kihúzta a széket, te pedig leültél rá. Louis leült a veled szemben lévő székre.

- Tudod ez a nap nekem nagyon sokat jelentett… - kezdett bele Loui.
- Nekem is.- vágtál közbe.
- Azt hittem ki fogsz borulni a fiúk rengeteg hülye kérdésétől…- nevetett magába, valószínűleg eszébe jutottak a fiúk.
- Nem… Természetes, hogy mindent meg akarnak tudni rólam, ha a legjobb barátjuk randizik velem. - mosolyodtál el te is. -  De egy kérdést nem tettek fel…
- Tényleg? Mi lenne az? - kíváncsiskodott Louis.
- Hogy mennyire kedvellek... - hajtottad le a fejed.
- Azt hiszem ez a számukra egyértelmű, hisz ha nem kedvelnél, nem viselted volna el a hülyeségeiket. - mondta magabiztosan, de utána megtorpant. - Ugye?
- Igen. - mondtad egyszerűen.
- Szóval kedvelsz engem? - kérdezte meg még egyszer, és hangjában még mindig érezni lehetett egy kis bizonytalanságot.
- Hogy a frászba ne?! Most fejtetted ki az előbb… - nevettél fel Louis arcát látva.
- Igaz… - mosolyodott el.
- És te kedvelsz engem Louis? - kérdezted meg félénken.
- Igen… Biztos nem hallottad amit az ajtóban mondtam nekik… - mondta.
- Tényleg nem… Mit mondtál? - kíváncsiskodtál de Louis megrázta a fejét.
- Mindegy. - nevetett fel. - Most pedig együnk, mert ahogy látom majd éhen halsz.

Mire végigmondta a mondatot, mint egy varázsütésre megjelent egy pincér, és hozta a kajátokat. Fenséges volt. Neked mégis a desszert ízlett a legjobban. Louis csókja.

A vacsora után táncoltatok egy kicsit, majd Louis kikísért az étterem teraszára, ami szintúgy ki volt díszítve. Leültetek a kényelmesnek tűnő kanapéra és onnan néztétek a csillagokat. Éjfél körül felmentetek az étterem felső szintjére, ami egy hotel volt. Louis bekísért egy szobába, amiben volt egy hatalmas ágy és pár szekrény. Te a kimerültségtől szinte azonnal elaludtál, Louis pedig csak gyönyörködött benned, amíg aludtál, majd magához ölelt, és ő is elaludt.

Másnap reggel...

Arra ébredtél, hogy valaki birizgálja a hajad, és simogatja az arcod. Felnézel és meglátod, hogy Louis az. Rámosolyogsz és ő is visszamosolyog rád, majd megcsókol. Csókotok hosszú, érzéki. Mikor Louis kicsit eltávolodik tőled, te azonnal visszahúzod, és szorosan magadhoz öleled, mintha többé nem akarnád elengedni. Elkezded vetkőztetni… De ekkor Louis hirtelen abbahagyja a csókot és kibújik ölelésedből.

- Ne…- tolt el magától.
- Rendben. Bocsáss meg.
- Ne érts félre… Akarom, csak... Szerintem ennek még nincs itt az ideje. - simogatja meg az arcod.
- Rendben, megértem... - Louis rád mosolyog és megcsókol.
- Nem vagy éhes?
- De! Nagyon… - nevetsz fel. Felkelsz, megöleled.
- Gyere. Kész a reggelid.
- Köszönöm! - nyomsz egy puszit az arcéra, majd neki is látsz a Louis által készített, finomnak látszó reggelinek.

Evés után elkészülődtél, és Louis hazavitt.

3. Fejezet

Sziasztok! Köszönjük az 1000 megtekintést! :) Reméljük tetszik az új rész :) Jó olvasást! :) 

-----

*Harry szemszöge *

Na végre!! - gondoltam magamban, amikor meghallottam, hogy Louis kocsija megérkezett. Most végre megismerhetem (neved)-et. Azzal kirontok a szobámból, hogy elsőnek üdvözöljem őket…


*Niall szemszöge *

Hova siet Harry? - teszem fel a kérdést magamnak, amikor az említett átrohan a konyhán. Látva kérdő tekintetemet Harry megadja a választ.
- Nem hallottad a kocsit Niall? Megjöttek Louisék. Gyere! - kiabál vissza Hazza mosolyogva.
Nem tudom miért, de otthagytam a megkezdett kaját és én is rohantam az ajtó felé…


*Zayn, Liam szemszöge *

Harry és Niall hangos szóváltása figyelmeztetett minket, hogy megjött Louis és (neved). Izgatottság lett úrrá rajtunk, és mi is az ajtó felé rohantunk.


*A Te szemszöged *

Teljes nyugalom öntött el amikor Louis megcsókolt.
De mi ez a nagy lárma a házban? Már csak pár lépés és ott vagyunk. És kinyílt az ajtó. A látvány ami fogadott nem volt épp szokványos. Zayn, Niall, Liam és Harry száguldott felénk. És becsapódtak. Pontosabban belém csapódtak….
- Fiúk! Ha valami kárt tesztek ebben a csodálatos lányban akkor baj lesz! - kiáltott Louis a fiúkra.
- Bocsi. Csak izgatottak vagyunk. Örülünk, hogy látunk (neved)! - köszöntött Liam.
- Én is örülök, hogy újra látlak titeket fiúk! - válaszoltam mosolyogva.
- Gyere be, beszélgessünk a nappaliban. - invitált be Zayn.
Bementünk az említett helységbe, és ott a fiúk mindenfélét kérdeztek tőlem. Nem egy alkalommal estem zavarba kérdéseik hallatán, de ilyenkor csak ránéztem a mellettem ülő Louisra, aki csak bíztatóan nézett rám, és gyönyörködött bennem.
Estére a fiúk töviről hegyire ismerték az életem. Még mindig záporoztak a kérdések, de ekkor Louis felállt és megérkezésetek óta először megszólalt.
- Fiúk, mostmár elég! (Neved)-nek és nekem mennünk kell. - mondta Louis.
- De kár! - szomorodott el Harry.
- NEEEEEEEE!!! Maradjatok még! - parancsolta Niall.
- Menniük kell.. – néz jelentőségteljesen a többiekre Liam.
- De eljössz máskor is, ugye? - kérdezte érdeklődve Zayn.
- Köszi fiúk a vendéglátást, ha szeretnétek, és Louis elhoz jövök… sziasztok.
- Szia!! - kiáltottak utánad, majd kiléptél az ajtón és elindultatok az éjszakába.

2. Fejezet

Sziasztok! Itt az új rész, reméljük tetszik :) Ha igen, jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást! :)

 ~Blanka és David

-----

Másnap reggel a telefonod csörgésére ébredsz.
- KI AZ A BAROM AKI HAJNALBAN FELHÍV??? - szitkozódsz félkomásan, de azért felveszed. - Hello.
- Hey! Én vagyok az, Louis. - mondta az eddig ismeretlen, éneklő hang. Ha nem feküdtél volna, tuti összeestél volna...
- Szia Louis, hogy vagy? - mondtad remegő hangon.
- Jól, köszi. Te? Kicsit mintha álmos lennél, felébresztettelek? - kérdezi Louis ijedten.
- Háát, ööö...Igen. Kicsit fáradt vagyok még, de boldog is, mert hallom a hangod.
- Örülök, hogy ezt mondod. Lenne kedved találkozni velem? - éreztem, még így telefonon keresztül is, hogy mosolyog.
- IGEN!!! - kiáltottam fel, kicsit túl izgatottan - Mikor és hol?
- Mmmmm… Nem tudom. Mondd meg a hotel címét, és odamegyek érted. - csilingelő hangján elmosolyodtál. Elmondtad a címet. - Oké! Ott leszek érted 9 körül. Akkor találkozunk. Már alig várom. Szia!
- Rendben szia! - köszöntél el te is gyorsan, majd megemésztve mit is mondott ránézel az órára. Fél nyolc van.
- Uh, a fenébe! - gondolod magadban - Már csak másfél órám van…. Mit vegyek fel? Ennem is kéne valamit, de ha már nincs időm… És nem is tudok enni olyan ideges vagyok…. Te jó ég!!!! A hajamat is meg kell mosnom… Nem leszek készen!….

Elkezdesz készülődni, és olyan sebességgel haladsz, hogy az hihetetlen. Végül háromnegyed kilencre elkészülsz, amin meglepődsz, de büszke vagy magadra. A legdögösebb és egyben leglazább ruhádat vetted fel. 5 perccel később csörög a szobatelefon, a portás hív.
- Kisasszony! Egy férfi vár Önre. Azt állítja, hogy megbeszélték a találkozót. A neve Louis… - hangja kifejezés nélküli volt.
- Rendben, azonnal megyek…- szakítod félbe a férfit. - Köszönöm!

- Hát ittvan. Huh… Nyugi (neved)! Minden rendben.- gondolod. Nagyon ideges vagy, de gyorsan felkapod a táskádat és rohansz lefele. Egy perccel később már az előtérben vagy Louissal.
- Wow! Csinos vagy! Nagyon! Indulhatunk? - ámul el Louis, amikor meglát.
- Szia! Persze. De hova megyünk? - reagálod le Louis reakcióját.
- Legyen meglepetés… - elmosolyodott, és láttad a szemében azt a csillogást, amit a kisgyerekek szemében lehet látni, ha valami csíntevésre készülnek.
Gyorsan beültök Louis kocsijába, és elhajtotok Malibu irányába. Az úton beszélgettek, de főleg  Louis viccelődik Körülbelül 15 perc utazás után egy hatalmas háznál álltok meg.
- Hol vagyunk? - kérdezed kíváncsian.
- Nállunk. Ezt a házat a banda bérli. - válaszol Louis, mintha az teljesen természetes lenne, hogy az első randit náluk töltitek.
- Azta… Jó nagy… - jegyezted meg, amin Louis felnevetett. - És mit fogunk itt csinálni?
- Hát először is gondoltam jobban megismerkedhetnénk, meg a fiúk is rágták a fülem, hogy szeretnének ők is megismerni. Aztán majd meglátjuk, mit csinálunk a nap hátralévő részében. De estére már megvan a program, ami meglepetés, de persze, csak ha ráérsz. - darálta le a programot.
- Persze, hogy rá… - ezeket a szavakat egy 'most ezt komolyan megkérdezed?' arccal kísérted.
- Akkor készen vagy? - mosolyodik el az arcodon.
- Nem, de mehetünk. - mondod idegesen.
- Nyugi - fogja meg a kezed, és mélyen belenéz a szemeidbe - Nem fognak megenni…bár Niall.... - felnevetett, de te nem reagáltál. Látva hogy a vicce sem nyugtatott meg, Louis megáll és szorosan magához szorít. - Itt vagyok melletted, nem lesz semmi baj.- Súgja a füledbe és lassan megcsókol.
Ez már hatott. Megnyugodtál.
- Oké! Menjünk. - mondtad végül és kézen fogva besétáltatok a házba.

1. Fejezet

Épp Amerikában nyaralsz, amikor megtudod, hogy a kedvenc bandád, a One Direction abban a városban fog fellépni, ahol megszálltál. Elmész az esti koncertjükre, nagyon élvezed az egész eseményt. A fiúk két dal között beszélgetnek a közönséggel és Louis bejelenti, hogy a következő dal után kisorsolnak egy belépőt a backstagebe. Mindenki nagyon izgatott lesz, beleértve téged is.

***

A szám után Louis elárulja, hogy ki a nyertes. A te nevedet mondja. Te felmész a színpadra és átveszed tőle a belépőt.
- Itt a belépőd szép hölgy. - vigyorgott rád Louis, ami azt a reakciót váltotta ki belőled, hogy majdnem elájultál.
- Köszönöm szépen! - válaszoltad 100 wattos mosollyal az arcodon.
- Ne nekünk köszönd, szerencséd volt. - mondta Zayn.
- Találkozunk a backstagebe. - szólalt meg újra Louis, majd visszasétáltál a helyedre és tovább élvezted a koncertet.

***

A koncert után rohansz a backstagebe. Nagyon izgatott vagy. Ott már vár rád Louis, Liam, Niall, Harry és Zayn. Mikor meglátnak elmosolyodnak, Louis elédmegy, kézenfog és bevezet az öltözőbe, a fiúk pedig sorban bemennek utánatok. Odabent megengedik, hogy feltegyél pár kérdést, csinálj pár közös képet. Kapsz egy mindenki által aláírt autogramkártyát.

- Nézd meg a lap hátulját... -súgja a füledbe Louis, miután átadta a kártyát. Te engedelmeskedsz, és találsz ott egy telefonszámot. Zavart arcot vágsz, mire Louis elkezd magyarázni. - Ez az én számom, ha szeretnél velem beszélni, hívd fel.
Majd' szívrohamot kaptál, de ezt nem mutathattad ki, mert akkor őrült rajongónak fognak nézni, ezért csak bólintottál egyet, és elköszöntél a fiúktól. Már éppen mennél ki az ajtón, amikor...

- Búcsúpuszit nem is kapunk? - mondja kisfiús hangon Harry.
- Tényleg, én is kérek! - kiált fel Louis is. Fülig elvörösödsz, de odamész hozzájuk, és sorban végigpuszilod őket. Louist hagyod utoljára, éppen megpusziltad volna az arcát, amikor hirtelen oldalra fordítja a fejét és az arca helyett a szájára adod a puszit...
Ha lehetséges mégjobban elvörösödsz. Louis bocsánatkérően néz rád, de közben mosolyog, és szépen néz a gyönyörű szép kék szemeivel. Te pedig nem törődve a többiek fütyülésével újra megcsókolod Louist aki ezen nagyon meglepődik, de természetesen visszacsókol és magához ölel. A csók után te nézel bocsánatkérően, mert csak most kaptál észbe hogy mit is tettél.

- Mi a szart csinálok? Nem csókolhatom csak így meg Louis Tomlinsont! - gondoltad magadban, és szinte kiabáltál magaddal a fejedben.
- Hol laksz? Megadod a számodat? - zavarja meg a magaddal való beszélgetésedet Louis.
- Magyar vagyok, Magyarországon élek, de most egy hotelben szálltam meg a koncertetek idejére. A telefonszámom pedig: (telefonszámod). - magyarázod Louisnak.
- Köszönöm szépen!
- Te mit köszönsz? Én köszönöm! Örülök, hogy találkoztam veletek.
- Mi is NAGYON -nyomja meg a szót- örülünk. - mondja Harry. A többiek hangos nevetésben törnek ki.
- Nagyon örülök, hogy találkoztunk. Szia! - ölel meg újra Louis. Te is elköszöntél és elindultál hazafelé. Már a folyosó végén jártál, amikor kivágódik az ajtó, és Louis utánad rohan.
- Bocsáss meg a csók miatt, de nagyon megtetszettél, és megjegyezném hogy nagyon jól csókolsz. - hadarta Louis.
- Köszi, és semmi baj! - megint elpirultál, ami miatt elszégyellted magad.
Niall feje jelenik meg az ajtóban.
- Boobear sietnünk kéne! - kiált Louisnak.
- Ne. Szólíts. Így. Megyek mindjárt! - kiabál vissza Niallnek, majd feléd fordul és szomorúan közli - Most mennem kell… Majd felhívlak. Szia!
- Szia vigyázzatok magatokra! - mondtad mosolyogva, majd kimentél az épületből, vissza a szállásodra, és csak reménykedtél benne, hogy nem álmodtad az egészet, és Louis tényleg fel fog hívni...