2. Fejezet

Sziasztok! Itt az új rész, reméljük tetszik :) Ha igen, jelezzétek egy megjegyzéssel :) Jó olvasást! :)

 ~Blanka és David

-----

Másnap reggel a telefonod csörgésére ébredsz.
- KI AZ A BAROM AKI HAJNALBAN FELHÍV??? - szitkozódsz félkomásan, de azért felveszed. - Hello.
- Hey! Én vagyok az, Louis. - mondta az eddig ismeretlen, éneklő hang. Ha nem feküdtél volna, tuti összeestél volna...
- Szia Louis, hogy vagy? - mondtad remegő hangon.
- Jól, köszi. Te? Kicsit mintha álmos lennél, felébresztettelek? - kérdezi Louis ijedten.
- Háát, ööö...Igen. Kicsit fáradt vagyok még, de boldog is, mert hallom a hangod.
- Örülök, hogy ezt mondod. Lenne kedved találkozni velem? - éreztem, még így telefonon keresztül is, hogy mosolyog.
- IGEN!!! - kiáltottam fel, kicsit túl izgatottan - Mikor és hol?
- Mmmmm… Nem tudom. Mondd meg a hotel címét, és odamegyek érted. - csilingelő hangján elmosolyodtál. Elmondtad a címet. - Oké! Ott leszek érted 9 körül. Akkor találkozunk. Már alig várom. Szia!
- Rendben szia! - köszöntél el te is gyorsan, majd megemésztve mit is mondott ránézel az órára. Fél nyolc van.
- Uh, a fenébe! - gondolod magadban - Már csak másfél órám van…. Mit vegyek fel? Ennem is kéne valamit, de ha már nincs időm… És nem is tudok enni olyan ideges vagyok…. Te jó ég!!!! A hajamat is meg kell mosnom… Nem leszek készen!….

Elkezdesz készülődni, és olyan sebességgel haladsz, hogy az hihetetlen. Végül háromnegyed kilencre elkészülsz, amin meglepődsz, de büszke vagy magadra. A legdögösebb és egyben leglazább ruhádat vetted fel. 5 perccel később csörög a szobatelefon, a portás hív.
- Kisasszony! Egy férfi vár Önre. Azt állítja, hogy megbeszélték a találkozót. A neve Louis… - hangja kifejezés nélküli volt.
- Rendben, azonnal megyek…- szakítod félbe a férfit. - Köszönöm!

- Hát ittvan. Huh… Nyugi (neved)! Minden rendben.- gondolod. Nagyon ideges vagy, de gyorsan felkapod a táskádat és rohansz lefele. Egy perccel később már az előtérben vagy Louissal.
- Wow! Csinos vagy! Nagyon! Indulhatunk? - ámul el Louis, amikor meglát.
- Szia! Persze. De hova megyünk? - reagálod le Louis reakcióját.
- Legyen meglepetés… - elmosolyodott, és láttad a szemében azt a csillogást, amit a kisgyerekek szemében lehet látni, ha valami csíntevésre készülnek.
Gyorsan beültök Louis kocsijába, és elhajtotok Malibu irányába. Az úton beszélgettek, de főleg  Louis viccelődik Körülbelül 15 perc utazás után egy hatalmas háznál álltok meg.
- Hol vagyunk? - kérdezed kíváncsian.
- Nállunk. Ezt a házat a banda bérli. - válaszol Louis, mintha az teljesen természetes lenne, hogy az első randit náluk töltitek.
- Azta… Jó nagy… - jegyezted meg, amin Louis felnevetett. - És mit fogunk itt csinálni?
- Hát először is gondoltam jobban megismerkedhetnénk, meg a fiúk is rágták a fülem, hogy szeretnének ők is megismerni. Aztán majd meglátjuk, mit csinálunk a nap hátralévő részében. De estére már megvan a program, ami meglepetés, de persze, csak ha ráérsz. - darálta le a programot.
- Persze, hogy rá… - ezeket a szavakat egy 'most ezt komolyan megkérdezed?' arccal kísérted.
- Akkor készen vagy? - mosolyodik el az arcodon.
- Nem, de mehetünk. - mondod idegesen.
- Nyugi - fogja meg a kezed, és mélyen belenéz a szemeidbe - Nem fognak megenni…bár Niall.... - felnevetett, de te nem reagáltál. Látva hogy a vicce sem nyugtatott meg, Louis megáll és szorosan magához szorít. - Itt vagyok melletted, nem lesz semmi baj.- Súgja a füledbe és lassan megcsókol.
Ez már hatott. Megnyugodtál.
- Oké! Menjünk. - mondtad végül és kézen fogva besétáltatok a házba.