8. Fejezet

*Te szemszöged*

Louis nagyon kiakadt azon, hogy menedzserük, Claire hazudott a dedikáláson. Az igazság az, hogy nem igazán tudom, hogyan is kéne a dologhoz állnom, hiszen Claire csak a fiúkat védi, az ő érdeküket nézi, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez lenne a helyes megoldás. És amúgy is mi van akkor, ha rajtakapnak minket a lesi fotósok, ahogy megcsókoljuk egymást, vagy egymásra nézünk, vagy nem tudom… Na mindegy. Megérkeztünk a plázába, ruhákat veszünk nekem a turnéra. Ez izgalmas lesz... Kíváncsi vagyok Claire hogyan fog viselkedni velem. Eddig nem volt túl kedves… A kocsiban nem nagyon szólt hozzám, így elhatároztam, hogy megpróbálok új lappal kezdeni, megismerni őt. Remélem több sikerrel járok, mint első találkozásunkkor.

- Claire, ehhez mit szólsz? - szóltam hozzá kedvesen, miközben a Dolce & Gabbana üzletében sétálgattunk.
- Hát.. Nem tudom. Szerintem nem te vagy, de azért próbáld fel! Meg ezt is, és ezt is. - nyomott a kezembe még vagy 10 ruhát. A következő fél óra abból állt, hogy egyesével felpróbáltam a Claire által kiválasztott ruhákat, amik között akadt egy pár ami tényleg tetszett is, így ezeket megvettük, és már indultunk is tovább.
Amíg sétálgattunk az üzletek között rávettem magam, hogy belevágjak az ismerkedésbe.
- Claire! - szólítottam meg.
- Hm? - fordította felém arcát.

- Tudod.... A megismerkedésünk nem volt túl fényes… - kezdtem bele.
- Hát nem. - vágta rá azonnal.
- Szeretném, ha jóban lennénk…
- Nem ígérhetek semmit. Az én szakmámban nem lehet mindig kedves az ember, előfordul, hogy sokak lelkébe gázolok… - mondta póker arccal.
- Tudom, és elfogadom, de ennek ellenére én szeretném, ha megpróbálnánk. A fiúk kedvéért. - folytattam.
- Amint jobban megismertelek eldöntöm, hogy te azon kevesek egyike leszel, akiket nem bántok, és jóban leszünk, vagy megkeserítem az életedet. - mondta, és nem éppen erre számítottam.
- Rendben… - motyogtam halkan.
- Ide bemegyünk. - mutatott a Zara feliratot viselő butikra, és válaszomat nem várta meg, csak megragadta a kezem és elkezdett húzni. Itt is felpróbáltam még vagy száz ruhát, és ebből körülbelül ötvenet meg is vettünk. Nagy szatyrokkal megpakolva sétáltunk vissza a kocsihoz, és hajtottunk vissza a fiúk házához.
- Te jó szagú.... - kiáltott fel Louis, amint meglátta a szatyrokat.
- Louis, ahelyett, hogy ott állsz, és ámulatod fejezed ki inkább segíts! - adta ki a parancsot Claire.
- Igenis! - azzal átvette a csomagok felét.
- És mégis hogyan fogom én ezt a rengeteg ruhát elpakolni holnap reggelig? - néztem végig a szatyrokon.
- Szerintem megoldod! Holnap reggel 5kor itt vagyok értetek! Jó éjszakát!- mondta Claire, majd kilépett a házból.
- Vagy a legjobb barát nők leszünk, vagy megfojtom! - mondtam, amint kilépett az ajtón. Louis csak nevetett, és elkezdtük felhordani a szobájába a cuccokat, kipakolni a szatyrokból és eltenni őket a bőröndbe. Pár óra elteltével kész lettünk, fáradtan dőltünk az ágyra, és szinte egyből elaludtunk, ez nem csoda, fárasztó napunk volt…

Másnap reggel

4 órakor csörgött Louis órája. Valahogy sikerült kinyomnia, és aludhattunk tovább. Vagyis csak aludhattunk volna, ha…

- ÉBRESZTŐ ÁLOMSZUSZÉKOK!!! NEMSOKÁRA INDULUNK AMERIKÁBA!!!!!! - ugrott be a szobába Harry, majd ránk vetette magát, és elkezdett ugrálni rajtunk.
- HAROLD EDWARD STYLES! AZONNAL SZÁLJ LE RÓLUNK!!! - kiabált rá Louis.
- ESZEM ÁGÁBAN SINCS!! MAJD CSAK HA KIKELTETEK AZ ÁGYBÓL…-üvölti vissza Harry.

Louis megunta a dolgot, és kirúgta Harry lábát, ami nem volt túl jó ötlet, mert így rajtam landolt. Én egy morgás kíséretében levetettem a földre, és fájó karomat dörzsölgettem.
- Na. Ez igazán nem volt szép tőletek. Én tök kedvesen felkeltelek titeket, hogy ne késsetek el mert akkor Claire nagyon ki lesz bukva rátok, erre mi a hála… - duzzogott a göndörke.
- Úr isten! Claire! Louis! Kelj fel! Nem akarom, hogy mégjobban utáljon engem… - kaptam a homlokomhoz. Louis kelletlenül de felkelt. Gyorsan felöltöztünk, ettünk egy-két szendvicset, és már jött is Claire.
- Sziasztok! (Neved), jó a ruhád! - lépett be az ajtón Claire.
- Köszi! Jó a stylistom! - mondtam mosolyogva mire mindenki felnevetett. Jókedvűen indultunk a reptérre, ahol pár rajongó várakozott, hogy autogramot kérjen a fiúktól. Amikor meglátták, hogy én is megyek a fiúkkal nagy suttogás támadt, irigykedő pillantásokat küldtek felém. 

A gépre még várni kellett 20 percet, így a fiúk a sikítozó lányokkal foglalkoztak, én pedig próbáltam nem elaludni, és azon merengtem, hogy milyen jókedvű mindenki, és hogy Claire is milyen kedves volt reggel…
Töprengésemet Claire hangja szakítja meg.
- Gyertek! Felszállhatunk a gépre. - A fiúk gyors elköszöntek a rajongóktól, és elindultunk a kapu felé.

- Huh. Ezaz! Végre felszálltunk a gépre! - gondoltam magadban. - Mostmár nem lehet semmi baj. És nem kell majd színlelnünk a közömbösséget Louissal.
Amint felértünk, Louisval egymás mellé akartunk ülni, és végre kettesben lenni...

- Nem nem! Louis te Harry mellé ülsz. Te hugi, te pedig mellém… - rántott meg Claire. Esküszöm leütöm... De Louisnak sem kellett több, kitört.
- Claire!!! Én (neved) mellett fogok ülni! - emelte fel hangját Louis.
- Nem! Én ülök mellette! - próbálta lezárni a témát Claire.
- De… - folytatta Louis.
- Louis Tomlinson, fogd be a szádat, és csináld azt amit mondok! (Neved) mellettem fog ülni, és ismerkedünk egymással, te pedig Hazza mellett fogsz ülni, és ha most befogod ha leszálltunk a gépről, és kipakoltunk engedélyezek nektek pár szabad órát, persze csak álruhában… - mondta teljes nyugodtsággal Claire.
- Rendben! - duzzogott Louis. - Szeretlek kicsim - nyomott az arcomra egy puszit, majd ledobta magát Harry mellé. Utána a többiek is elfoglalták a helyüket. Nem tagadom, feszült voltam, hiszen Claire azzal az indokkal ültetett maga mellé, hogy meg akar ismerni...
- Lehet belenyugodott, hogy együtt vagyunk Louissal? - gondoltam.
- Na figyelj „hugi”- mutatja az idézőjeleket a kezével – Most pedig alaposan megismerkedünk, és majd a végén eldöntöm, hogy maradhatsz-e Louissal vagy sem!
- Rendben! Kérdezz én pedig felelek! És ígérem teljesen őszinte leszek. - raktam a kezemet a szívemre.
- Ezt el is várom! Akkor az első kérdésem: Hol születtél?
- Magyarországon, (születési helyed)-en.
- Mióta tetszik neked Louis?
- Mikor jelentkezett az X-Factorba, akkor szerettem belé…
- Magyarországon is adták?
- Hát igen, de pár hónappal később mint Angliában.
- Vannak testvéreid? - és csak sorolta, sorolta a kérdéseit, én meg válaszoltam neki. A 8 óra repülőút így egész hamar eltelt. Mire landoltunk Claire az egész életemet ismerte, és azt hiszem, tetszem neki...

Mikor kiszálltunk a gépből fotósok hada vett körbe minket, nagy meglepetésemre Claire magához ölelt, és még egy puszit is adott az arcomra. Nem csak én lepődtem meg, a fiúk arca is csodálkozást tükrözött.
Mikor beszálltunk a kocsiba mindenki mélyen hallgatott pár perc után Claire törte meg a csendet.

- Na ide figyeljetek tubicáim. - nézett Claire Louisra és rám - A nagyközönség előtt továbbra is adjuk, hogy a húgom vagy, de ha a turné végéig együtt maradtok, bejelenthetitek.
- Ki vagy te és mit tettél Claire-rel ?! - mondta Louis meglepődve, de hihetetlenül boldogan.
- Megismertem (nevedet) és rájöttem, hogy nem rossz lány, azt hiszem barátok lehetünk… És ami fontosabb, megtudtam egy fontos körülményt, a minek még utána fogok nézni, de amíg be nem bizonyosodik, hogy hazudott hiszek neki. - mondta Claire. Eközben odaértünk a hotelhez. Kiszálltunk, és bementünk a szállodába. Claire bejelentkezett a recepciónál. Felmentünk a legfelső emeletre, és ott Claire elmondta a szoba beosztást.
- 906-os szoba: Zayn és Liam.
- YEAH! - kiáltott fel Zayn majd lepacsiztak Liammel.
- 907-es szoba: Harry & Niall.
- Yes sir! Vagyis yes miss! - mondta Harold.
- Mivel az emelet csak a miénk, ti ketten mehettek egy szobába…- mondta Claire nekünk.
- Köszönöm, világ legjobb menedzsere! - vigyorgott Louis.
- ... amíg nem lesztek rosszak… - folytatta Claire.
- Ígérem jók leszünk! - mondtam.
- A tietek a 908-as szoba. Na sipirc! - intett Claire. Azonnal bevettettük magunkat a szobába, és már éppen örültünk volna, hogy kettesben vagyunk, amikor Harry toppant be a szobánkba.
- Harry! Tünés!!!!!! - kiáltot fel Louis.
- Azt hiszem van egy kis probléma… - mondta Harry, majd megjelent mögötte Claire.
- A recepción azt mondták miénk az emelet, de mégsem. Van itt két riporter is, szóval Louis neked át kell menned a 909-es szobába, vagy Harryékhez a 907-es szobába… Sajnálom! - mondta Claire.
- NEMÁR!! - nyögte Louis szenvedő arccal.
- Louis jobb, ha azt teszed, amit Claire mondd. Ne feledd, nem ez az egyetlen szálloda, ahol megszállunk, majd lesz olyan is, ahol aludhatunk együtt… - simogattam meg a hátát, de az 'aludni' szón Harry röhögőgörcsöt kapott, én pedig hozzávágtam az első párnát, ami a kezem ügyébe került.
- Rendben. – mondta kedvtelenül Louis, megcsókolt majd kiment Harry kíséretében.
- Tényleg sajnálom! - mondta Claire, és tényleg hallani lehetett hogy így van.
- Semmi baj. Nem a te hibád. - mondtam, ő pedig rám mosolygott és kiment a szobából. Kipakoltam a bőröndömből, és mikor végeztem, átmentem Harryék szobájába.
- Na, mehetünk sétálni Louis? - álltam meg az ajtóban, Louis válasza pedig csak egy mosoly volt, átkarolt, és elindultunk sétálni....