14. Fejezet

*Te szemszöged *

Louis: Tedd le oda a kanapéra.

Hozott egy kis vizes rongyot, és az arcodra tette. Te nem tértél magadhoz.

Liam: Louis nézd a hálóingét.

Louis: Te jó ég! A baba! Liam nyisd ki a kocsit! Zayn!- ordít fel. Zayn álmosan megjelenik a lépcső tetején.

Zayn: Mi az?

Louis: <Neved> legurult a lépcsőn, és eszméletlen, és véres a hálóinge…. 

Zayn: Te jó ég! Mit csináljunk?

Louis: Liam és én bevisszük a kórházba. Segítenél nekem betenni a kocsiba? 

Zayn: Persze! 

Betesznek a kocsiba. 

Zayn: És most mit csináljak??? Nem akarok itthon várni tétlenül… 

Louis: De pizsamában vagy… 

Zayn: Nem érdekel! <Nevedről> van szó. Olyan mintha a kishúgom lenne. 

Louis: Rendben, ha akarod… 

Zayn: Gyerünk! Harryt és Niallt majd később felhívjuk. 

Megérkeztek a kórházba. Átvesznek a nővérek és azonnal betolnak a műtőbe. 

*Louis szemszöge *

Louis: Már 1 órája bent vannak, mi van már? 

Liam: Tudom, hogy nem könnyű, de próbálj megnyugodni, nem lesz semmi baj! 

Louis: Köszi Liam… 

Fél óra múlva kijön az orvos. 

Louis: Doktor úr! Hogy van <Neved>? 

Orvos: Elnézést ön a rokona? 

Louis: Nem. A vőlegénye vagyok. Tegnap volt az eljegyzés. 

Orvos: Akkor üljön le kérem. <Neved> agyrázkódást szenvedett, és elveszítette a kisbabát. A következő pár hét, esetleg hónap nehéz lesz neki. Éreztessék vele, hogy nem az ő hibája, és hogy mellette állnak. Nagyon sajnálom! Meg se tudtam szólalni. Csak ültem, és fogtam a fejét. 

Liam: Köszönjük doktor úr! 

Zayn: Mikor mehetünk be hozzá? 

Orvos: Most még alszik, de ha felébred, azonnal bemehetnek hozzá. 

Louis: Köszönöm doktor úr! 

Az orvos elment. <Neved> fél óra múlva felébredt. Mind a hárman bementünk hozzá. 

Louis: Kicsim! 

Te: Bocsáss meg! Ügyetlen voltam… 

Louis: Nem a te hibád. Megcsúsztál, és elestél. Most az a legfontosabb, hogy te jól vagy… 

Te: De a baba…
Louis: Majd lesz másik baba… Nekem most te vagy a legfontosabb… Szeretlek…
<Neved> elsírja magát.
Louis: Ne sírj kedves! Itt vagyok! És Zayn, és Liam is… Számíthatsz ránk.
Liam: Te jó ég! Harryt és Niallt elfelejtettük felhívni…
Louis: Felhívnátok őket? Én nem hagyom it <Nevedet>.
Zayn: Természetesen.- Egy puszit nyom <Neved> homlokára, és kimegy. Liam ugyanígy tesz.
Ketten maradtunk. Csak ő -még mindig a világ leges legszebb nője, aki csakis az enyém- és én.

*Te szemszöged*

Louis csak ül az ágy szélén, és csak néz… Bárcsak ne nézne! Bárcsak mondana valamit… Látom rajta, hogy nem nyugodt, csak engem akar megnyugtatni, de belül tombol…
Te: Louis! Hagyd abba! Ne játszd h nyugodt vagy… NEM LEHETSZ NYUGODT!!!
Kiabálnod kéne… Vagy nem is tudom.. de nem nyugodtan ülni…
Louis: Miért kiabálnék szerelmem?
Te: Mert most veszítettük el a babánkat, az én hibámból… Tessék.- Nyúlsz a szekrényhez, és elveszed a jegygyűrűt róla amit a műtét miatt vettek le rólad.- Itt van azt hiszem erre már nincs szükséged…
Louis: Te.. Mégis… Mit…? Tedd vissza!! Az hogy nincs a baba, nem jelenti azt, hogy nem akarlak elvenni, én már azelőtt terveztem hogy eljegyezlek mielőtt közölted hogy babánk lesz… Csak várni akartam még vele, és így is csak 1-2 héttel hamarabb adtam oda mint terveztem… De ha te nem akarod már…
Te: Én szeretlek.. De csalódást okoztam neked…
Louis: Figyelj rám! Ez egy szerencsétlen, szörnyű véletlen volt. Megtörtént nem tudunk rajta változtatni, DE még lehet kisbabánk, nem is egy, akár több is ha szeretnéd. Az, hogy őt most elveszítettük… Szörnyű, de együtt kibírjuk… Rendben??
Te: Igen… Bocsáss meg! Szeretlek!
Ekkor ér vissza Zayn és Liam…
Zayn: Harry, és Niall nemsokára jönnek, kérdezik, hogy hozzanak e valamit…
Te: Nem nem kell köszönöm.. nem maradok sokáig…
Louis: Amint az orvosok elengednek viszlek haza.
10 perc múlva megjön Harry és Niall.
Harry: Hogy vagy?
Te: Szerinted Harry? Elveszítettem a kisbabámat…- elsírod magad.
Harry odamegy hozzád, átölel és bocsánatot kér.
Harry: Bocsáss meg! Csak annyira aggódtam miattad…
Te nem tudsz válaszolni…
A fiúk odamennek, és ahol érnek ott ölelnek.
Louis: Na fiúk.. Elég lesz.. Pihennie kell… Majd még bejöhettek hozzá…
Liam: Igazad van. Megyünk is.. Ha kell valami, szóljatok…
Louis: Fogok… Köszi srácok…
Te: Sziasztok!

*Harry szemszöge *

Alszok… Csörög a telefonom… Ki az a marha akik ilyenkor hív???
Zayn…
Harry: Mi van Zayn?
Zayn: Harry! Baj van! Gyertek e kórházba azonnal! Liam, Louis már itt van…
Harry: De mi történt??
Zayn: <Neved>… <Neved> elveszítette a kisbabát…
Harry: HOGY MI???? Mi történt?- Pattanok ki az ágyból, mintha villám csapott volna meg…- Ez lehetetlen!!!
Zayn: Bárcsak az lenne…
Harry: NIALL!!! ÖLTÖZZ!!!
Niall: Mi van Harry?
Miután letettem a telefont válaszolok Niallnek, bár alig jön ki hang a torkomon..
Harry: <Neved>…- meg kell állnom mert nem tudom kimondani…- Istenem Niall… <Neved> elveszítette a babát…
Niall: Harry.. Ez nagyon- nagyon- nagyon nem jó vicc…
Harry: Ez nem vicc Niall… Zayn most hívott a kórházból… Ő, Liam, Louis már ott vannak <Neveddel> én bemegyek hozzá.. Te jössz?
Niall: Persze! Csak átöltözök…
Harry: Siess… - Én is gyorsan felöltözök… 5 perc alatt elkészültünk, és már pattanunk is be a kocsiba. A kórházban megkerestük őket.
Harry: Hogy vagy?
Te hülye!!! Hogy lenne?? Most veszítette el a kisbabáját, hogy lenne??
Te: Most veszítettem el a kisbabámat… Mégis hogy lennék?
Odamegyek hozzá, megölelem.
A többiek is odajönnek és mind megöleljük.
Louis hazaküld minket. A kocsiúton síri csend.. Senki sem tud megszólalni…
Otthon kitakarítottunk, mikor végeztünk leültünk és csak bámultuk egymást…
A csendet a telefonom csörgése törte meg, este 8kor.
Louis volt az.
Harry: Igen? Baj van?
Louis: Nem, nincs semmi baj… Az orvos azt mondta, hogy holnap még bent tartják, de azután hazajöhet…
Harry: Szeretnél valamit? Mit csináljunk?
Louis: Nem tudom… Teljesen tanácstalan vagyok…Szerintem az lenne a legjobb, ha nem emlékeztetnénk a dologra.
Harry: Rendben… ŐŐŐ Vigyünk be neked valamit?
Louis: Igen 2 váltás ruhát… Nem megyek haza nélküle…
Harry: Rendben, nemsokára viszem…
Louis: Köszi!- letette.
Én is letettem a telefonom, felálltam és felmentem a szobájukba, ahol nem is olyan régen, kerek 1 hónapja megtudtuk a nagy hírt…
Erre most… Még mindig nem tudom felfogni.. Szegény Louis… Szegény <Neved>!!
Gyorsan felkaptam 2 pólót, alsógatyát, zoknit, és egy plusz farmert, betömtem őket egy táskába, már éppen indultam volna, amikor eszembe jutott, hogy <Nevednek> is kéne ruha, amiben majd hazajön..
Nem szívesen turkáltam a cuccai között, de meg kellett tennem. Kiválasztottam az elsőket, amiket találtam, és már mentem is.

13. Fejezet

*A Te szemszöged *

Már egy hónapja, hogy elmondtam Louisnak, hogy apa lesz. Azóta minden nap ő és a fiúk lesik minden kívánságomat.

Egy reggel nagyon fájt a hasam. Gyorsan felhívtam az orvost.

Orvos: Nem hiszem, hogy bármi baj lenne, de azért szeretném megvizsgálni.. Megtenné, hogy bejön a rendelőbe?

Én: Természetesen doktorúr! 1 óra múlva ott vagyok.

Leteszem a telefont és kikászálódok az ágyból. Lemegyek a konyhába, mert már nagyon éhes vagyok. Az összes fiút ott találom, ahogy mint a kis konyhatündérek, nekem készítenek reggelit.

Én: Jó reggelt!

Liam, Zayn, Harry, Niall: Jó reggelt!

Louis: Kicsim! Nem tudtam, hogy már fent vagy- odajön hozzám, és megölel, megcsókol- Jól vagy?

Én: őőő.. Igen.. Persze.

Louis: Ez nem volt túl meggyőző. Mondd el kérlek mi a baj?
Én: Semmi csak egy kicsit fáj a hasam. De már beszéltem az orvossal, és 1 óra múlva a rendelőben kell lennem, hogy megvizsgáljon…

Louis: Kész a reggelid, amint megetted, és átöltöztél mehetünk is.

Megcsókolom.

Én: Köszönöm szívem.

*Louis szemszöge *

A fiúkkal reggelit készítünk életem szerelmének. Egyszer csak felcsendül a kedvenc csilingelő hang.
Te: Jóreggelt!
Én: Kicsim! Nem tudtam hogy már fent vagy.- odamegyek és megölelem. Érzem, hogy reszket, ezért megkérdezem.- Jól vagy?
Te: ŐŐ.. Igen… Persze.

Én: Ez nem volt túl meggyőző. Mondd el kérlek, mi a baj?

Te: Csak egy kicsit fáj a hasam. De már beszéltem az orvossal, és 1 óra múlva a rendelőben kell lennem, hogy megvizsgálhasson.
Én: Kész a reggelid. Amint megetted, és átöltöztél mehetünk is!
Megcsókol és nekilát a reggelinek, de a felénél abbahagyja, és közli, hogy nem kívánja. Inkább felmegy és átöltözik. Amint elindult Niall:
Niall: Megehetem?
Én: Edd!
Niall: Köszi!
Fél óra múlva elindultunk az orvoshoz. Én kint kellett hogy maradjak, mert mindig túl sokat kérdezek, és zavarom az orvost. Jólvan na aggódom!
Mikor kijön az orvostól ragyog az arca.
Én: Na?
Te: Minden rendben. Csak egy kis fájás. Ez természetes.
Én: Akkor megnyugodhatunk?
Te: Igen.
Én: Akkor menjünk haza, van egy kis meglepim…
Te: Mi az?
Én: Hát majd meglátod.

*Te szemszöged *

Mikor hazaértünk, nem hittem a szememnek. A mindig rumlis ház patyolat tiszta. A fiúk és Claire izgatottan jönnek elénk, mivel látják, hogy mosolygok, megkönnyebbülnek, megölelnek. Majd jelentőségteljesen Louisra néznek.
Bemegyünk a nappaliba, leülök a kanapéra, és várok.

Louis hirtelen letérdel elém, és elővesz egy kis dobozt.

Én: Louis mit…

Louis: <Neved>. Drágám! Szeretlek! Veled szeretnék élni. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

Szóhoz se jutok. Elkezdek sírni, és egy igent rebegek. Louis megölel, megcsókol, és az ujjamra húzza a jegygyűrűt.

Egész este buliztunk. Persze csak visszafogottan, a terhességemre való tekintettel…

                                                                        *

Másnap reggel…

Amikor felébredtem, egyből lementem a konyhába, mert elfogott a szokásos éhség. A lépcsőn lefele megbotlottam valamiben, és legurultam. Teljes filmszakadás…

*Liam szemszöge *

Éppen kiléptem a szobám ajtaján, amikor valami csattanásféleséget hallottam a lépcső irányából… Gyorsan odarohantam, és megláttam <nevedet> a földön eszméletlenül.

Én: OMG!!!! LOUIS!!!! SIESS!!!

Louis: Mi a baj? –meglátja, ahogy éppen felemelem <neved>et a földről- Mi történt?

Én: Nem tudom… Épp kijöttem a szobámból, amikor hallottam egy csattanást a lépcső irányából, és megláttam, hogy nincs magánál…

12. Fejezet

*Te szemszöged *

Még csak 2 hete érkeztünk haza a turnéról…
Reggel, mikor felkeltem nagyon rosszul éreztem magam, hányingerem volt, és szédültem is kicsit, stb…
Nem tudom, mi lehet az oka, nem ettem semmi romlottat. Elmondom Lounak, és ő nagyon megijed. De szerencsére sikerül megnyugtatnom. Így lemegyünk reggelizni, farkas étvágyam van… Nagyobb, mint bármikor is lett volna. Eszek, eszek, eszek és eszek, még Niallnál is több kaja van előttem… De hirtelen megint elkap a hányinger, és most sajnos jön is…
Louis azonnal elvisz az orvoshoz. Az orvos kiküldi Louist a vizsgálóból, mert túl sokat kérdez, és zavarja a vizsgálatot. Amikor kimegyek a rendelőből egyfolytában a padlót bámulom, ne tudok, nem merek Louis szemébe nézni… Nem tudom sírjak e vagy nevessek az örömtől vagy éppenséggel a rémülettől…
-Louis: Mit mondott az orvos kicsim?
-Én: Kérlek Louis menjünk haza…
-Louis: Rendben, de mi a baj??- kérdezi aggodalmasan.
-Én: Majd elmondom, de nem itt…
Úton hazafelé csendben vagyok, nem tudok megszólalni, Louis pedig gondolkozik, hogy mégis mi lehet a baj… De nem kérdez többször, nem akar felizgatni… Annyira szeretem.
Végre hazaértünk… Kirobbanok a kocsiból, és berohanok a házba, ügyet se vetek a többiekre akik kérdőn néznek utánam (azért vannak ott mert közös a ház) egyenesen a fürdőszobába megyek, és csak nézegetem magam a tükörben…

*Louis szemszöge *

Beléptem a házba és csak az értetlen arcokat látom…
Liam tudott megszólalni először…
-Liam: Louis mi a baj?
-Én: Nem tudom… Hol van most?
-Zayn: Felrohant a fürdőbe…
-Én: Felmegyek…
-Harry: Mi is mehetünk?
-Én: Tőlem…
Felértünk, és megláttam, ahogy <Neved> a tükörben nézegeti magát…

*A Te szemszöged *

Felértek a fiúk, és a szoba ajtajában állva azt nézték, ahogyan én a tükröt bámulom, és benne magam…
-Louis: Szívem mi a baj?
-Én: Baj? Nincs semmi baj… Vagyis hát nem tudom…
-Liam: Mit mondott az orvos?
-Én: Louis! Jobb, ha leülsz…
-Louis: De miért?
-Én: Csak ülj le, és elmondom…
Louis engedelmesen leült az ágyra, a többiek pedig követték a példáját. Szembeállok velük, és próbálom szavakba önteni, amit az orvos mondott…
-Én: Louis! Én nem tudom hogy mit csináljak… Nevessek e örömömben, vagy sírjak, mert megrémültem, nem is kicsit.. Nem tudom, hogy mondjam el neked…
-Louis: Kérlek életem, nem bírom tovább…
-Én: Louis! Terhes vagyok…

11. Fejezet

*Te szemszöged *


A koncertet követő reggel nagyon nem tetszett. Későn értünk vissza a hotelbe, de megint korán keltünk, hogy elkerüljük az újságírókat. Claire felkeltett hajnali 4 órakkor, pedig 1 órakkor feküdtünk le! Szó szerint bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is. Legalábbis én, a többiekről nem nyilatkozok…
Szóval nagy nehezen felkeltem, átöltöztem, egy kényelmes farmert, fehér testhez simuló blúzt és egy pamut poncsót vettem fel. Mondanom se kell a fiúk még így álmosan is kifejezték tetszésüket nemcsak a ruháim irányába, az alakomra is.

Felszálltunk a repülőre, szerencsére Louis túl fáradt volt, hogy kiakadjon, hogy nem ülhet mellém - ismételten… A repülőút nagyon gyorsan eltelt, nyilván, azért mert végigaludtam az egészet. Közvetlenül leszállás előtt keltem fel. Amikor a gép leszállt, és mi végre kicsekkolhattunk Claire jóslatával összhangban csak 1-2 fotós volt a reptéren - ők a nagyon elvetemült fajtához tartoznak - csináltak gyorsan pár képet álmos kis csapatunkról, mi pedig tűrtük és igyekeztünk minél hamarabb eljutni a kocsikhoz. A menetrend pontosan ugyan az volt, mint New Yorkban. Nagyjából berendezkedtünk a szobáinkba (a szobabeosztás is ugyan az volt sajnos…) már amennyire erre a 2 napra érdemes. Utána rövid városnézés, lementünk a tengerpartra is, csináltunk mi magunk is pár képet, a fiúk egyből fel is rakták a twitterre. Még Claireről és rólam is készül, persze mi is egyből posztoltuk, nehogy valamit is megsejtsenek. A rövid tengerparti program után gyors ebéd, sminkes, dedikálás, vacsora, próba, kevéske alvás, hangpróba, sminkes, fodrász, stylist, koncert, kevés alvás és irány a következő állomás, ami nem más mint Dallas. És ez így ismétlődött folyamatosan, 2-3 napnál többet nem töltöttünk egy helyen.

Utolsó állomásunk előtt még benéztünk Las Vegasba, egy interjúra. Az interjú után azt hittem megfojtom Clairet. Drága „nővérkém” leszervezett egy randit Louisnak egy amerikai énekesnővel, név szerint Carly Rae Jepsennel… Louisnak nem volt más választása, el kellett mennie a randira, hiszen a riporterek előtt volt róla szó. Én lerágtam a tíz körmöm. A többiek megpróbáltak nyugtatgatni, szórakoztatni, én még mindig ott jártam, hogy ha a fiúk nem fognak le neki ugrottam volna Clairenek.
Mikor Louis megjött rúzsfoltok voltak az inggallérján, és az arcán is… Én azt hittem meghalok… Felpattantam, és elrohantam, nem tudtam hova megyek, csak el kellett mennem a szobából. Természetesen a telefonom folyamatosan csörgött, kaptam a magyarázkodó smseket. Nem vettem tudomást róluk. Végül Niall nem tudom, hogyan de rám talált a szálloda parkjában, elmondta, hogy mi történt, nagyon kedves volt. Megnyugtatott, hogy nem történt semmi, Louis elmesélte mit csináltak a randin… Elmesélte, hogy elmondta Carlynak az igazat. Carly üdvözöl, és megtartja a titkunkat. Szóval visszamentünk a szőkeséggel a szobába. Újra szent volt a béke, megcsókolt és egyből tudtam, hogy igazat mondott, hogy engem szeret, lehiggadtam. Claire is bocsánatot kért. Nagy nehezen megbocsátottam neki.

Végre körülbelül 1 hónappal indulásunk után elérkeztünk a turné utolsó helyszínére. Los Angelesbe. Claire teljesen megkedvelt, tényleg barátnők lettünk, és egyre könnyebb volt eljátszani, hogy a nővérem. Amikor leszálltunk az LA-i reptéren jött a jól ismert újságíró roham. Miután megszabadultunk a firkászoktól végre bejutottunk a hotelbe. A hotel folyosóján ért az első meglepetés... A szobabeosztás.

- Liam és Harry, 200as szoba. - mondta Claire, mire Hazza és Liam lepacsiztak, és már indultak is a szobába. - Niall és Zayn 201es szoba. - ők is lepacsiztak, és elrohantak. Ezután Claire hozzánk fordult - Na pici hugicám ti mehettek végre egy szobába, ha megígéritek hogy rendesen viselkedtek…
- Köszönjük, köszönjük! - virult ki Louis. - Rendesek leszünk, ígérjük!
- El is várom!! 202es szoba - gyors megpusziltuk mind a ketten, és rohantunk a szobánkba. Mikor felértünk Louis bedobta a sarokba a cuccainkat, és szájával megtámadta az enyémet. Magához szorított és elindultunk az ágy felé. Leült a szélére, én pedig az ölébe, csókunk nem szakadt meg. Mikor hátradőltunk, Louis hirtelen eltolt magáról és a szemembe nézett.
- Biztos akarod? - suttogta aggódóan.
- Tuti biztos. - mosolyogtam rá és ajkaimmal megtámadtam a nyakát...


***


Pár órával később a többiek kopogtattak az ajtón, hogy mennek a szokásos városnéző túrára. Mi egy percig gondolkoztunk, aztán én hoztam meg a döntést.

- Várjatok 20 percet, és mi is megyünk - kiabáltam ki az ajtón keresztül. Kintről hatalmas röhögés hallatszott.
- Siessetek! Az előcsarnokban leszünk. - mondta Claire, majd hallottam hogy elsétálnak.
- Minek kell a 20 perc? - fordult hozzám Louis.
- Hááát… Szeretnék még zuhanyozni egyet… Te nem? - vonaglottam a fürdő felé csábítóan. Louis válasza egy vigyor volt, és utánam jött.
A 20 percből kicsúsztunk, de a többiek megvártak.. Bár ne tették volna…

- 20 perc? Mit csináltatok ti? - szólt Harry mikor megérkeztünk hozzájuk.
- Biztos nem öltözködtek… - röhögött Zayn.
- Zuhanyoztunk, átöltöztünk, rendbe szedtük magunkat stb - mondtam.
- Áááá, értem már... Fürdöttetek… - Harry arcán akkora vigyor volt, hogy azon gondolkodtam hogy fér az arcára.
- Le lehet állni. - mondta Louis majd átkarolt. Mondanom se kell nem álltak le. Egész úton kaptuk a burkolt célozgatásokat, amiket más nem érthetett rajtunk kívül. Nem mondhatnám, hogy zavart volna, olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, persze semmit nem mutathattunk ki, a látszatot még mindig fent kellett tartani.

Elmentünk a Hollywood felirathoz, megnéztük LA összes nevezetességét, és végül lementünk Venice Beachre. A strandot Claire és én nagyon élveztük, napoztunk, kicsit az óceánban is fürödtünk, a fiúknak már kevesebb móka jutott. A rajongók nem engedték őket élvezni a napot, a bikiniben pompázó Claire és jómagam társaságát. Végre 8 órakkor sikerült visszaindulni a szállodába.
Mikor visszaértünk mindenki gyorsan letusolt, mindenki kivéve Louist, és engem, nekünk valahogy nem ment… Miután felfrissültünk lementünk vacsorázni, mondanom se kell farkas éhes voltam. Majdnem annyit rendeltem, mint Niall. A fiúk fogadtak, hogy meg bírom e enni mindet. Zayn, Hazza, Niall arra fogadtak, hogy nem. Lou és Liam arra hogy igen, Claire tartózkodott. 1 óra múlva csak üres tányérok álltak előttem. Mindenki nagy csodálattal nézett rám.

- Mi van? - néztem rájuk kérdőn.
- Minden elismerésem, hölgyem - mondta Zayn.
- Szép teljesítmény. - szólalt meg Liam is.
- Majdnem annyit ettél mint Niall… - ámuldozott Claire is.
- Jól van, na. Éhes lettem a mai nap után… - Mikor kimondtam, már meg is bántam, Hazzából, Niallből, Zaynből és még Liamből is kitört a röhögés, Claire és Louis csak mosolyogtak. Én fülig elpirultam.

- Na fiúk! Elég legyen. Mindenki minket néz. - szólalt meg szigorúan Claire.
- Eddig is mindenki minket nézett. Már megszokhattad volna. - nevetett még mindig Harry.
- De most egy étteremben vagyunk, ahol viselkedni kéne.
- Rendben. Bocsánat. Fiúk Clairenek tényleg igaza van. Moderáljátok magatokat. - mondta Liam.
- Igenis apu! - tisztelgett Harry, amin mindenki nevetett. A vacsora után mindenki elment a szobájába. Claire még egy kis eligazítást tartott Louisnak és nekem.
- Na figyeljetek. Megengedtem, hogy egy szobában aludjatok, egy ágyban. Szeretném, ha lenne is alvás, mert holnap nehéz napotok lesz Louis, ki kell pihenned magad. - mi hevesen bólogattunk majd Claire elköszönt és végre mi is felmehettünk a szobánkba.

Másnap reggel Hazza keltett minket.

- Ki az ágyból hétalvók! Hasatokra süt a nap! Claire és a többiek mind rátok várnak! - rontott be a szobába.
- Harry! KIFELÉÉÉÉ!!!!
- De miért?
- Mert mondjuk meztelen vagyok, és még álmos?! Egyetek nélkülünk. - mondtam és azt hittem érthető vagyok de nem...
- Na és? Azt az utasítást kaptam, hogy addig nem mehetek el amíg ki nem keltek az ágyból.-jött a kaján vigyorral kísért válasz.
-Hazza! Kifelé! Felkeltünk, és mindjárt ki is kelünk az ágyból, de mind a ketten meztelenek vagyunk. - mondta Louis.
- Na jó. A szoba előtt várok. Kaptok 10 percet.
- De kedves vagy… - forgattam a szemem. Harry nyomott a fejem tetejére egy puszit, és kiment.
- Jó reggelt édes. - puszilt meg Louis. - Jól aludtál?
- Soha jobban. Te?
- Én is.
Harry ekkor bekopogott, hogy még van 9 és fél percünk.. Louis megcsókolt, és felkelt, ahogy a testére sütött a nap, hirtelen kedvem támadt volna visszarántani az ágyra, és csókolni. De ekkor Harold megint bekopogott.
- OKÉ! Mindjárt kész vagyunk! - kiabáltam. Gyorsan felöltöztünk, a körülményekhez képest rendbe szedtük magunkat, és kimentünk Harryhez.
Együtt lementünk a többiekhez, megreggeliztünk. Reggeli után Claire ismertette a programot.
- Na szóval, hölgyek, urak… A mai program: Reggeli után felmegyünk a szobába, és nagyon gyorsan átöltözünk. Ez főleg nektek szól - nézett Louisra és rám - miután átöltöztünk, megyünk a sminkeshez onnan, pedig a plázába, fiúk dedikálás, mi megint vásárolunk, utána egy kiskoncert egy másik plázában. Onnan fotóshoz, csinálunk 1-2 képet. Utána megnézzük a koncert helyszínét. És konkrétan ezzel befeleződött a mai nap.
- És mikor eszünk közben? - szólalt meg Niall eléggé idegesen, amiatt, hogy Claire kihagyta a legfontosabb dolgot... a kaját...
- Majd beiktatjuk azt is.
- Köszi!

Gyorsan felmentünk a szobáinkba, és sikerült Louisnak és nekem leghamarabb elkészülnünk.
A nap hátralevő részében sajnos nem lehettünk olyan közel egymáshoz amennyire szerettünk volna. Pedig minden porcikám azt kívánta, hogy hozzá érhessek, hogy a karjaiba zárjon.
Végre sok órás szenvedés után gyorsan megvacsoráztunk, és siettünk a szobáinkba, az az igazság, hogy olyan fáradtak voltunk, hogy beledőltünk az ágyba és egymás karjaiban aludtunk el.

Másnap reggel Niall keltett. A kis szőkeség sokkal finomabban keltett minket, mint Hazza szokott, csak bekopogott, és amikor nem kapott választ bejött, és megsimogatta az arcunkat, énekelt nekünk. Erre már a többiek is bejöttek, és vele együtt énekeltek. Felkeltünk, átöltöztünk, mivel a tegnapi ruhánkban aludtunk el, és együtt mint egy nagy család jókedvűen mentünk le reggelizni. A reggeli után jött a szokásos, Claire elmondta a programot. Ami a tegnapi után sima ügy volt.

- Na gyerekek, ma csak annyi dolgunk lesz, hogy: hangpróba, sminkes, fodrász, koncert, és a koncert után egy bejelentés... - Mindannyian értetlenül bámultunk Clairere.
- Mit kell bejelenteni? - kérdezte Zayn.
- Mikor elindultunk azt mondtam, hogy ha a "kishúgom" és Louis kibírják a turné végéig együtt, nem lesz semmi baj akkor a turné végén bejelenthetik, hogy együtt vannak. És a mai nappal véget ér a turné… - mondta gyorsan. Kellett pár másodperc mire felfogtuk mit is mondott.
- KÖSZÖNJÜK CLAIRE! - ugrottam a nyakába, Louis pedig követett.
- Naaa ne nyomjatok össze!! És amúgy is magatoknak köszönhetitek. - mosolygott.
Reggeli után már indultunk is. Gyorsan pörgött minden. Mire feleszméltem már a tájékoztatón voltunk, és végre felhagytunk a titkolózással. Azt a sztorit persze fent tartottuk, hogy Claire a nővérem. A tájékoztató után felszálltunk a repülőgépre, és először New Yorkba repültünk, majd onnan haza Londonba.