11. Fejezet

*Te szemszöged *


A koncertet követő reggel nagyon nem tetszett. Későn értünk vissza a hotelbe, de megint korán keltünk, hogy elkerüljük az újságírókat. Claire felkeltett hajnali 4 órakkor, pedig 1 órakkor feküdtünk le! Szó szerint bedőltünk az ágyba, és már aludtunk is. Legalábbis én, a többiekről nem nyilatkozok…
Szóval nagy nehezen felkeltem, átöltöztem, egy kényelmes farmert, fehér testhez simuló blúzt és egy pamut poncsót vettem fel. Mondanom se kell a fiúk még így álmosan is kifejezték tetszésüket nemcsak a ruháim irányába, az alakomra is.

Felszálltunk a repülőre, szerencsére Louis túl fáradt volt, hogy kiakadjon, hogy nem ülhet mellém - ismételten… A repülőút nagyon gyorsan eltelt, nyilván, azért mert végigaludtam az egészet. Közvetlenül leszállás előtt keltem fel. Amikor a gép leszállt, és mi végre kicsekkolhattunk Claire jóslatával összhangban csak 1-2 fotós volt a reptéren - ők a nagyon elvetemült fajtához tartoznak - csináltak gyorsan pár képet álmos kis csapatunkról, mi pedig tűrtük és igyekeztünk minél hamarabb eljutni a kocsikhoz. A menetrend pontosan ugyan az volt, mint New Yorkban. Nagyjából berendezkedtünk a szobáinkba (a szobabeosztás is ugyan az volt sajnos…) már amennyire erre a 2 napra érdemes. Utána rövid városnézés, lementünk a tengerpartra is, csináltunk mi magunk is pár képet, a fiúk egyből fel is rakták a twitterre. Még Claireről és rólam is készül, persze mi is egyből posztoltuk, nehogy valamit is megsejtsenek. A rövid tengerparti program után gyors ebéd, sminkes, dedikálás, vacsora, próba, kevéske alvás, hangpróba, sminkes, fodrász, stylist, koncert, kevés alvás és irány a következő állomás, ami nem más mint Dallas. És ez így ismétlődött folyamatosan, 2-3 napnál többet nem töltöttünk egy helyen.

Utolsó állomásunk előtt még benéztünk Las Vegasba, egy interjúra. Az interjú után azt hittem megfojtom Clairet. Drága „nővérkém” leszervezett egy randit Louisnak egy amerikai énekesnővel, név szerint Carly Rae Jepsennel… Louisnak nem volt más választása, el kellett mennie a randira, hiszen a riporterek előtt volt róla szó. Én lerágtam a tíz körmöm. A többiek megpróbáltak nyugtatgatni, szórakoztatni, én még mindig ott jártam, hogy ha a fiúk nem fognak le neki ugrottam volna Clairenek.
Mikor Louis megjött rúzsfoltok voltak az inggallérján, és az arcán is… Én azt hittem meghalok… Felpattantam, és elrohantam, nem tudtam hova megyek, csak el kellett mennem a szobából. Természetesen a telefonom folyamatosan csörgött, kaptam a magyarázkodó smseket. Nem vettem tudomást róluk. Végül Niall nem tudom, hogyan de rám talált a szálloda parkjában, elmondta, hogy mi történt, nagyon kedves volt. Megnyugtatott, hogy nem történt semmi, Louis elmesélte mit csináltak a randin… Elmesélte, hogy elmondta Carlynak az igazat. Carly üdvözöl, és megtartja a titkunkat. Szóval visszamentünk a szőkeséggel a szobába. Újra szent volt a béke, megcsókolt és egyből tudtam, hogy igazat mondott, hogy engem szeret, lehiggadtam. Claire is bocsánatot kért. Nagy nehezen megbocsátottam neki.

Végre körülbelül 1 hónappal indulásunk után elérkeztünk a turné utolsó helyszínére. Los Angelesbe. Claire teljesen megkedvelt, tényleg barátnők lettünk, és egyre könnyebb volt eljátszani, hogy a nővérem. Amikor leszálltunk az LA-i reptéren jött a jól ismert újságíró roham. Miután megszabadultunk a firkászoktól végre bejutottunk a hotelbe. A hotel folyosóján ért az első meglepetés... A szobabeosztás.

- Liam és Harry, 200as szoba. - mondta Claire, mire Hazza és Liam lepacsiztak, és már indultak is a szobába. - Niall és Zayn 201es szoba. - ők is lepacsiztak, és elrohantak. Ezután Claire hozzánk fordult - Na pici hugicám ti mehettek végre egy szobába, ha megígéritek hogy rendesen viselkedtek…
- Köszönjük, köszönjük! - virult ki Louis. - Rendesek leszünk, ígérjük!
- El is várom!! 202es szoba - gyors megpusziltuk mind a ketten, és rohantunk a szobánkba. Mikor felértünk Louis bedobta a sarokba a cuccainkat, és szájával megtámadta az enyémet. Magához szorított és elindultunk az ágy felé. Leült a szélére, én pedig az ölébe, csókunk nem szakadt meg. Mikor hátradőltunk, Louis hirtelen eltolt magáról és a szemembe nézett.
- Biztos akarod? - suttogta aggódóan.
- Tuti biztos. - mosolyogtam rá és ajkaimmal megtámadtam a nyakát...


***


Pár órával később a többiek kopogtattak az ajtón, hogy mennek a szokásos városnéző túrára. Mi egy percig gondolkoztunk, aztán én hoztam meg a döntést.

- Várjatok 20 percet, és mi is megyünk - kiabáltam ki az ajtón keresztül. Kintről hatalmas röhögés hallatszott.
- Siessetek! Az előcsarnokban leszünk. - mondta Claire, majd hallottam hogy elsétálnak.
- Minek kell a 20 perc? - fordult hozzám Louis.
- Hááát… Szeretnék még zuhanyozni egyet… Te nem? - vonaglottam a fürdő felé csábítóan. Louis válasza egy vigyor volt, és utánam jött.
A 20 percből kicsúsztunk, de a többiek megvártak.. Bár ne tették volna…

- 20 perc? Mit csináltatok ti? - szólt Harry mikor megérkeztünk hozzájuk.
- Biztos nem öltözködtek… - röhögött Zayn.
- Zuhanyoztunk, átöltöztünk, rendbe szedtük magunkat stb - mondtam.
- Áááá, értem már... Fürdöttetek… - Harry arcán akkora vigyor volt, hogy azon gondolkodtam hogy fér az arcára.
- Le lehet állni. - mondta Louis majd átkarolt. Mondanom se kell nem álltak le. Egész úton kaptuk a burkolt célozgatásokat, amiket más nem érthetett rajtunk kívül. Nem mondhatnám, hogy zavart volna, olyan boldog voltam, hogy madarat lehetett volna fogatni velem, persze semmit nem mutathattunk ki, a látszatot még mindig fent kellett tartani.

Elmentünk a Hollywood felirathoz, megnéztük LA összes nevezetességét, és végül lementünk Venice Beachre. A strandot Claire és én nagyon élveztük, napoztunk, kicsit az óceánban is fürödtünk, a fiúknak már kevesebb móka jutott. A rajongók nem engedték őket élvezni a napot, a bikiniben pompázó Claire és jómagam társaságát. Végre 8 órakkor sikerült visszaindulni a szállodába.
Mikor visszaértünk mindenki gyorsan letusolt, mindenki kivéve Louist, és engem, nekünk valahogy nem ment… Miután felfrissültünk lementünk vacsorázni, mondanom se kell farkas éhes voltam. Majdnem annyit rendeltem, mint Niall. A fiúk fogadtak, hogy meg bírom e enni mindet. Zayn, Hazza, Niall arra fogadtak, hogy nem. Lou és Liam arra hogy igen, Claire tartózkodott. 1 óra múlva csak üres tányérok álltak előttem. Mindenki nagy csodálattal nézett rám.

- Mi van? - néztem rájuk kérdőn.
- Minden elismerésem, hölgyem - mondta Zayn.
- Szép teljesítmény. - szólalt meg Liam is.
- Majdnem annyit ettél mint Niall… - ámuldozott Claire is.
- Jól van, na. Éhes lettem a mai nap után… - Mikor kimondtam, már meg is bántam, Hazzából, Niallből, Zaynből és még Liamből is kitört a röhögés, Claire és Louis csak mosolyogtak. Én fülig elpirultam.

- Na fiúk! Elég legyen. Mindenki minket néz. - szólalt meg szigorúan Claire.
- Eddig is mindenki minket nézett. Már megszokhattad volna. - nevetett még mindig Harry.
- De most egy étteremben vagyunk, ahol viselkedni kéne.
- Rendben. Bocsánat. Fiúk Clairenek tényleg igaza van. Moderáljátok magatokat. - mondta Liam.
- Igenis apu! - tisztelgett Harry, amin mindenki nevetett. A vacsora után mindenki elment a szobájába. Claire még egy kis eligazítást tartott Louisnak és nekem.
- Na figyeljetek. Megengedtem, hogy egy szobában aludjatok, egy ágyban. Szeretném, ha lenne is alvás, mert holnap nehéz napotok lesz Louis, ki kell pihenned magad. - mi hevesen bólogattunk majd Claire elköszönt és végre mi is felmehettünk a szobánkba.

Másnap reggel Hazza keltett minket.

- Ki az ágyból hétalvók! Hasatokra süt a nap! Claire és a többiek mind rátok várnak! - rontott be a szobába.
- Harry! KIFELÉÉÉÉ!!!!
- De miért?
- Mert mondjuk meztelen vagyok, és még álmos?! Egyetek nélkülünk. - mondtam és azt hittem érthető vagyok de nem...
- Na és? Azt az utasítást kaptam, hogy addig nem mehetek el amíg ki nem keltek az ágyból.-jött a kaján vigyorral kísért válasz.
-Hazza! Kifelé! Felkeltünk, és mindjárt ki is kelünk az ágyból, de mind a ketten meztelenek vagyunk. - mondta Louis.
- Na jó. A szoba előtt várok. Kaptok 10 percet.
- De kedves vagy… - forgattam a szemem. Harry nyomott a fejem tetejére egy puszit, és kiment.
- Jó reggelt édes. - puszilt meg Louis. - Jól aludtál?
- Soha jobban. Te?
- Én is.
Harry ekkor bekopogott, hogy még van 9 és fél percünk.. Louis megcsókolt, és felkelt, ahogy a testére sütött a nap, hirtelen kedvem támadt volna visszarántani az ágyra, és csókolni. De ekkor Harold megint bekopogott.
- OKÉ! Mindjárt kész vagyunk! - kiabáltam. Gyorsan felöltöztünk, a körülményekhez képest rendbe szedtük magunkat, és kimentünk Harryhez.
Együtt lementünk a többiekhez, megreggeliztünk. Reggeli után Claire ismertette a programot.
- Na szóval, hölgyek, urak… A mai program: Reggeli után felmegyünk a szobába, és nagyon gyorsan átöltözünk. Ez főleg nektek szól - nézett Louisra és rám - miután átöltöztünk, megyünk a sminkeshez onnan, pedig a plázába, fiúk dedikálás, mi megint vásárolunk, utána egy kiskoncert egy másik plázában. Onnan fotóshoz, csinálunk 1-2 képet. Utána megnézzük a koncert helyszínét. És konkrétan ezzel befeleződött a mai nap.
- És mikor eszünk közben? - szólalt meg Niall eléggé idegesen, amiatt, hogy Claire kihagyta a legfontosabb dolgot... a kaját...
- Majd beiktatjuk azt is.
- Köszi!

Gyorsan felmentünk a szobáinkba, és sikerült Louisnak és nekem leghamarabb elkészülnünk.
A nap hátralevő részében sajnos nem lehettünk olyan közel egymáshoz amennyire szerettünk volna. Pedig minden porcikám azt kívánta, hogy hozzá érhessek, hogy a karjaiba zárjon.
Végre sok órás szenvedés után gyorsan megvacsoráztunk, és siettünk a szobáinkba, az az igazság, hogy olyan fáradtak voltunk, hogy beledőltünk az ágyba és egymás karjaiban aludtunk el.

Másnap reggel Niall keltett. A kis szőkeség sokkal finomabban keltett minket, mint Hazza szokott, csak bekopogott, és amikor nem kapott választ bejött, és megsimogatta az arcunkat, énekelt nekünk. Erre már a többiek is bejöttek, és vele együtt énekeltek. Felkeltünk, átöltöztünk, mivel a tegnapi ruhánkban aludtunk el, és együtt mint egy nagy család jókedvűen mentünk le reggelizni. A reggeli után jött a szokásos, Claire elmondta a programot. Ami a tegnapi után sima ügy volt.

- Na gyerekek, ma csak annyi dolgunk lesz, hogy: hangpróba, sminkes, fodrász, koncert, és a koncert után egy bejelentés... - Mindannyian értetlenül bámultunk Clairere.
- Mit kell bejelenteni? - kérdezte Zayn.
- Mikor elindultunk azt mondtam, hogy ha a "kishúgom" és Louis kibírják a turné végéig együtt, nem lesz semmi baj akkor a turné végén bejelenthetik, hogy együtt vannak. És a mai nappal véget ér a turné… - mondta gyorsan. Kellett pár másodperc mire felfogtuk mit is mondott.
- KÖSZÖNJÜK CLAIRE! - ugrottam a nyakába, Louis pedig követett.
- Naaa ne nyomjatok össze!! És amúgy is magatoknak köszönhetitek. - mosolygott.
Reggeli után már indultunk is. Gyorsan pörgött minden. Mire feleszméltem már a tájékoztatón voltunk, és végre felhagytunk a titkolózással. Azt a sztorit persze fent tartottuk, hogy Claire a nővérem. A tájékoztató után felszálltunk a repülőgépre, és először New Yorkba repültünk, majd onnan haza Londonba.