13. Fejezet

*A Te szemszöged *

Már egy hónapja, hogy elmondtam Louisnak, hogy apa lesz. Azóta minden nap ő és a fiúk lesik minden kívánságomat.

Egy reggel nagyon fájt a hasam. Gyorsan felhívtam az orvost.

Orvos: Nem hiszem, hogy bármi baj lenne, de azért szeretném megvizsgálni.. Megtenné, hogy bejön a rendelőbe?

Én: Természetesen doktorúr! 1 óra múlva ott vagyok.

Leteszem a telefont és kikászálódok az ágyból. Lemegyek a konyhába, mert már nagyon éhes vagyok. Az összes fiút ott találom, ahogy mint a kis konyhatündérek, nekem készítenek reggelit.

Én: Jó reggelt!

Liam, Zayn, Harry, Niall: Jó reggelt!

Louis: Kicsim! Nem tudtam, hogy már fent vagy- odajön hozzám, és megölel, megcsókol- Jól vagy?

Én: őőő.. Igen.. Persze.

Louis: Ez nem volt túl meggyőző. Mondd el kérlek mi a baj?
Én: Semmi csak egy kicsit fáj a hasam. De már beszéltem az orvossal, és 1 óra múlva a rendelőben kell lennem, hogy megvizsgáljon…

Louis: Kész a reggelid, amint megetted, és átöltöztél mehetünk is.

Megcsókolom.

Én: Köszönöm szívem.

*Louis szemszöge *

A fiúkkal reggelit készítünk életem szerelmének. Egyszer csak felcsendül a kedvenc csilingelő hang.
Te: Jóreggelt!
Én: Kicsim! Nem tudtam hogy már fent vagy.- odamegyek és megölelem. Érzem, hogy reszket, ezért megkérdezem.- Jól vagy?
Te: ŐŐ.. Igen… Persze.

Én: Ez nem volt túl meggyőző. Mondd el kérlek, mi a baj?

Te: Csak egy kicsit fáj a hasam. De már beszéltem az orvossal, és 1 óra múlva a rendelőben kell lennem, hogy megvizsgálhasson.
Én: Kész a reggelid. Amint megetted, és átöltöztél mehetünk is!
Megcsókol és nekilát a reggelinek, de a felénél abbahagyja, és közli, hogy nem kívánja. Inkább felmegy és átöltözik. Amint elindult Niall:
Niall: Megehetem?
Én: Edd!
Niall: Köszi!
Fél óra múlva elindultunk az orvoshoz. Én kint kellett hogy maradjak, mert mindig túl sokat kérdezek, és zavarom az orvost. Jólvan na aggódom!
Mikor kijön az orvostól ragyog az arca.
Én: Na?
Te: Minden rendben. Csak egy kis fájás. Ez természetes.
Én: Akkor megnyugodhatunk?
Te: Igen.
Én: Akkor menjünk haza, van egy kis meglepim…
Te: Mi az?
Én: Hát majd meglátod.

*Te szemszöged *

Mikor hazaértünk, nem hittem a szememnek. A mindig rumlis ház patyolat tiszta. A fiúk és Claire izgatottan jönnek elénk, mivel látják, hogy mosolygok, megkönnyebbülnek, megölelnek. Majd jelentőségteljesen Louisra néznek.
Bemegyünk a nappaliba, leülök a kanapéra, és várok.

Louis hirtelen letérdel elém, és elővesz egy kis dobozt.

Én: Louis mit…

Louis: <Neved>. Drágám! Szeretlek! Veled szeretnék élni. Megtisztelnél azzal, hogy hozzám jössz feleségül?

Szóhoz se jutok. Elkezdek sírni, és egy igent rebegek. Louis megölel, megcsókol, és az ujjamra húzza a jegygyűrűt.

Egész este buliztunk. Persze csak visszafogottan, a terhességemre való tekintettel…

                                                                        *

Másnap reggel…

Amikor felébredtem, egyből lementem a konyhába, mert elfogott a szokásos éhség. A lépcsőn lefele megbotlottam valamiben, és legurultam. Teljes filmszakadás…

*Liam szemszöge *

Éppen kiléptem a szobám ajtaján, amikor valami csattanásféleséget hallottam a lépcső irányából… Gyorsan odarohantam, és megláttam <nevedet> a földön eszméletlenül.

Én: OMG!!!! LOUIS!!!! SIESS!!!

Louis: Mi a baj? –meglátja, ahogy éppen felemelem <neved>et a földről- Mi történt?

Én: Nem tudom… Épp kijöttem a szobámból, amikor hallottam egy csattanást a lépcső irányából, és megláttam, hogy nincs magánál…