*Te szemszöged *
Még csak 2 hete érkeztünk haza a turnéról…
Reggel, mikor felkeltem nagyon rosszul éreztem magam, hányingerem volt, és szédültem is kicsit, stb…
Nem tudom, mi lehet az oka, nem ettem semmi romlottat. Elmondom Lounak, és ő nagyon megijed. De szerencsére sikerül megnyugtatnom. Így lemegyünk reggelizni, farkas étvágyam van… Nagyobb, mint bármikor is lett volna. Eszek, eszek, eszek és eszek, még Niallnál is több kaja van előttem… De hirtelen megint elkap a hányinger, és most sajnos jön is…
Louis azonnal elvisz az orvoshoz. Az orvos kiküldi Louist a vizsgálóból, mert túl sokat kérdez, és zavarja a vizsgálatot. Amikor kimegyek a rendelőből egyfolytában a padlót bámulom, ne tudok, nem merek Louis szemébe nézni… Nem tudom sírjak e vagy nevessek az örömtől vagy éppenséggel a rémülettől…
-Louis: Mit mondott az orvos kicsim?
-Én: Kérlek Louis menjünk haza…
-Louis: Rendben, de mi a baj??- kérdezi aggodalmasan.
-Én: Majd elmondom, de nem itt…
Úton hazafelé csendben vagyok, nem tudok megszólalni, Louis pedig gondolkozik, hogy mégis mi lehet a baj… De nem kérdez többször, nem akar felizgatni… Annyira szeretem.
Végre hazaértünk… Kirobbanok a kocsiból, és berohanok a házba, ügyet se vetek a többiekre akik kérdőn néznek utánam (azért vannak ott mert közös a ház) egyenesen a fürdőszobába megyek, és csak nézegetem magam a tükörben…
Reggel, mikor felkeltem nagyon rosszul éreztem magam, hányingerem volt, és szédültem is kicsit, stb…
Nem tudom, mi lehet az oka, nem ettem semmi romlottat. Elmondom Lounak, és ő nagyon megijed. De szerencsére sikerül megnyugtatnom. Így lemegyünk reggelizni, farkas étvágyam van… Nagyobb, mint bármikor is lett volna. Eszek, eszek, eszek és eszek, még Niallnál is több kaja van előttem… De hirtelen megint elkap a hányinger, és most sajnos jön is…
Louis azonnal elvisz az orvoshoz. Az orvos kiküldi Louist a vizsgálóból, mert túl sokat kérdez, és zavarja a vizsgálatot. Amikor kimegyek a rendelőből egyfolytában a padlót bámulom, ne tudok, nem merek Louis szemébe nézni… Nem tudom sírjak e vagy nevessek az örömtől vagy éppenséggel a rémülettől…
-Louis: Mit mondott az orvos kicsim?
-Én: Kérlek Louis menjünk haza…
-Louis: Rendben, de mi a baj??- kérdezi aggodalmasan.
-Én: Majd elmondom, de nem itt…
Úton hazafelé csendben vagyok, nem tudok megszólalni, Louis pedig gondolkozik, hogy mégis mi lehet a baj… De nem kérdez többször, nem akar felizgatni… Annyira szeretem.
Végre hazaértünk… Kirobbanok a kocsiból, és berohanok a házba, ügyet se vetek a többiekre akik kérdőn néznek utánam (azért vannak ott mert közös a ház) egyenesen a fürdőszobába megyek, és csak nézegetem magam a tükörben…
*Louis szemszöge *
Beléptem a házba és csak az értetlen arcokat látom…
Liam tudott megszólalni először…
-Liam: Louis mi a baj?
-Én: Nem tudom… Hol van most?
-Zayn: Felrohant a fürdőbe…
-Én: Felmegyek…
-Harry: Mi is mehetünk?
-Én: Tőlem…
Felértünk, és megláttam, ahogy <Neved> a tükörben nézegeti magát…
Beléptem a házba és csak az értetlen arcokat látom…
Liam tudott megszólalni először…
-Liam: Louis mi a baj?
-Én: Nem tudom… Hol van most?
-Zayn: Felrohant a fürdőbe…
-Én: Felmegyek…
-Harry: Mi is mehetünk?
-Én: Tőlem…
Felértünk, és megláttam, ahogy <Neved> a tükörben nézegeti magát…
*A Te szemszöged *
Felértek a fiúk, és a szoba ajtajában állva azt nézték, ahogyan én a tükröt bámulom, és benne magam…
-Louis: Szívem mi a baj?
-Én: Baj? Nincs semmi baj… Vagyis hát nem tudom…
-Liam: Mit mondott az orvos?
-Én: Louis! Jobb, ha leülsz…
-Louis: De miért?
-Én: Csak ülj le, és elmondom…
Louis engedelmesen leült az ágyra, a többiek pedig követték a példáját. Szembeállok velük, és próbálom szavakba önteni, amit az orvos mondott…
-Én: Louis! Én nem tudom hogy mit csináljak… Nevessek e örömömben, vagy sírjak, mert megrémültem, nem is kicsit.. Nem tudom, hogy mondjam el neked…
-Louis: Kérlek életem, nem bírom tovább…
-Én: Louis! Terhes vagyok…
-Louis: Szívem mi a baj?
-Én: Baj? Nincs semmi baj… Vagyis hát nem tudom…
-Liam: Mit mondott az orvos?
-Én: Louis! Jobb, ha leülsz…
-Louis: De miért?
-Én: Csak ülj le, és elmondom…
Louis engedelmesen leült az ágyra, a többiek pedig követték a példáját. Szembeállok velük, és próbálom szavakba önteni, amit az orvos mondott…
-Én: Louis! Én nem tudom hogy mit csináljak… Nevessek e örömömben, vagy sírjak, mert megrémültem, nem is kicsit.. Nem tudom, hogy mondjam el neked…
-Louis: Kérlek életem, nem bírom tovább…
-Én: Louis! Terhes vagyok…
