Másnap reggel nyűgösen keltem, de nem magamtól. Arra ébredtem, hogy Louis az arcomat simogatja.
- Jó reggelt szépségem! - mosolyog rám Louis, mikor kinyitom a szemem. - Hogy aludtál?
- Jól, csak hiányoltalak magam mellől... - húzódtam közelebb hozzá. - És te hogy aludtál?
- Remekül. Bár jobban aludtam volna, ha a karjaimban tudhattalak volna. - mondta majd megcsókolt. Ekkor Claire belépett az ajtón.
- Khm… Sziasztok! - mondja hűvösen, és miután elváltunk egymástól Louissal, folytatja. - Fél óra múlva reggeli, utána sminkes, fodrász, dedikálás az egyik plázában, utána még egy utolsó hangpróba, megint sminkes, fodrász, és utána koncert.
- Rendben. - mondja Louis, miután felfogta mit mondott Claire.
- 30 percetek van.
- Okééé. Nem akarok paraszt lenni, de akkor szeretnénk kihasználni ezt a fél órát, szóval… - célozgatott Louis, mivel Claire meg sem mozdult.
- Rendben. Fél óra. 1 perccel se több!
- Claire!! Felfogtuk! - Azzal Claire kiment, mi ketten pedig visszafeküdtünk a pihe puha ágyba.
***
A fél óra gyorsan elment, egyik pillanatban még Louist csókoltam, a másikban már ránk is tört Claire.
- Reggeli van! - lépett be szó nélkül. - Jézusom, nem tudtok mást csinálni?!
- Te meg nem tudsz kopogni?! - szólt vissza Boobear.
- Hé, ez az én szobám is, és mondtam, hogy csak 30 percetek van…
- De most kimennél, hogy átöltözhessünk? Vagy tőlem így is lemehetünk, engem nem érdekel ha pizsamában látnak.
- Azt próbáld meg, Tomlinson! 2 perc múlva visszajövök, és ha nem vagytok kész, soha többé nem lesz ilyen, világos? - idegeskedett Claire.
- Igen. - mondtam én, mert Louis duzzogott.
- Helyes! - amint kimondta, kiment is ment a szobából. Louisnak nagyon nem volt kedvére az öltözködés, inkább magához húzott és belökött az ágyba, de sikerült meggyőznöm.
- Louis... Emlékszel, nem lesz több szabadidőnk, ha nem készülünk el... Már csak fél percünk van. - Louis válasza csak egy halk morgás volt. De végül elkészültünk. Mikor megjelentünk Claire kíséretében, aki az ajtó mellett várt ránk, mind a négy fiú arcán megjelent a fülig érő mosoly. A reggeli majdnem ugyan úgy zajlott, ahogyan a vacsora. Niall felzabált mindent az étlapról. Reggeli után minden úgy ment, ahogyan azt Claire előírta, és mivel a fiúknak a plázában lesz programjuk, ezért Claire és én megint vásárolunk, de persze mivel megjelenünk a nyilvánosság előtt minket is átalakítanak. Egy kicsit.
- Na végre! Azt hittem sose leszünk kész. - sóhajtottam.
- Ugyan már. Nem volt olyan hosszú idő, csak 20 percet töltöttünk bent a sminkesnél. - mondta Claire, mintha tök természetes lenne az a tény, hogy egy ember majd' fél óráig ül a sminkesnél csak azért, hogy elmehessen otthonról. - De most nézd meg magad a tükörben…
Elállt a szavam. a tükörből mintha egy filmsztár nézett volna vissza rám. Baromira megérte ott szenvedni.
- Na kíváncsi vagyok Louis mit fog szólni - nevettem fel.
- Mindjárt megtudjuk. - mondta Claire mosolyogva (?) és ekkor megfordultam és tekintetem találkozott Louiséval. Szája tátva maradt, pár másodperc múlva meg is tudott szólalni.
- Gyönyörű vagy kicsim! - kiáltott fel.
- Köszönöm! - pirosodtam el.
- (Neved) eddig is szép voltál, de most… hűű... - szólalt meg Louis mögött Harry.
- Hazza! Azért tudjad hol a határ… - fenyegette Louis Harryt, de mindenki csak nevetett.
- Fiúk, elég! Indulnunk kell. - csitította le a többieket Claire.
- Rendben! Claire, ülhetek a „testvéred” mellé? - indultunk el a kocsi felé. Claire nyögött egy 'jó'-t, majd vagy százszor rászólt Louisra, aki folyamatosan ölelgetett, csókolgatott, hogy vigyázzon, még a végén elkeni a rúzsom, vagy tönkreteszi a hajam. A többiek csak jót nevettek, és bevallom kissé engem is szórakoztatott a műsor.
***
Megérkeztünk a plázába. Kiszálltunk a kocsiból, és már villogtak is a fényképezőgépek. Claire szorosan magához ölelt, és a fiúk közrefogtak minket, pózoltunk, majd elindultunk az épületbe. Az épület közepén állt egy hosszúkás asztal, a fiúk Paul kíséretében odamentek, és mosolyogtak, aláírásokat osztogattak, Claire és én pedig elindultunk a legdrágább ruha és ékszerboltok felé. Nem tudom miért, de most nem voltam vásárlós hangulatban, így 'csak' 3 szatyor ruhát és 3 fülbevalót, nyakláncot, gyűrűt vettem, azokat is Claire unszolására. Mikor végre vége lett a dedikálásnak, elindulhattunk. Gyorsan beiktattunk egy ebédet Claire napirendjébe, mert Niall szokás szerint éhes volt. Miután mindenki végzett az adagjával visszaültünk a kocsiba, és a koncert helyszínére hajtottunk. Nem tudom hogyan, de ez a hely valahogy nagyobbnak tűnt most, mint tegnap este. A fiúk elénekeltek pár számot, majd mentünk újra a sminkeshez, fodrászhoz. Mikor ott végeztünk, elkísértük a fiúkat a stylist „szobájába” és ott kiválasztottuk közösen, hogy mit viseljenek a fiúk. Mire mindennel végeztünk elérkezett az idő, hogy a fiúk a színfalak mögé menjenek. A rajongók már ordítoztak, sikítoztak, a fiúk pedig kirohantak a színpadra, de mielőtt Lou kiment volna adott egy csókot, s ezzel elnyerte Claire rosszalló pillantását. Claire és én végigálltuk a koncertet a színpad mögött, nem szóltunk egymáshoz. De nem is baj, mert így legalább élvezhettem a fiúk hangját.
***
A koncert végén a fiúk még fogadtak az öltözőben egy riportert.
- Fiúk, ez a koncert csodálatos volt. - mondta a riporter.
- Köszönjük. - mondták egyszerre.
- Milyen érzés itt lenni? Amerikában, az amerikai rajongókkal?
- Nagyszerű! Imádjuk a rajongóinkat. - mondta Harry.
- Louis, ha megengeded most téged kérdeznélek…
- Csak tessék. - mosolygott rá a riporterre Louis.
- Tegnap kaptam egy képet, amin ez a csinos fiatal hölggyel sétálgatsz a Central Parkban…
- Igen…
- Van valami köztetek? Mert a képen is látszik, hogy elég közel álltok egymáshoz…
- Tudja, ő Claire húga, és rosszul volt, friss levegőre volt szüksége, és mivel Clairenek a turnét kellett hogy intézze, én kísértem el sétálni a parkba, nehogy valami baja essen. - mondta Louis a betanult szöveget.
- Tehát akkor nincs semmi köztetek?
- Semmi. Csak testvéri szeretet. - na jó, ez még nekem is gáz volt hallani. Ennél jobbat nem tudott hazudni?!
- Köszönjük, mára ennyi volt! - zárta le az interjút Claire, gondolom a kellemetlen téma miatt.
- Én köszönöm. - mondta a riporter , azzal fogta magát és kiment. Claire nem mondott semmit az előbb történtekről. Legalábbis az öltözőben. A kocsiban más volt a helyzet…
- Hát ez meredek volt… De ügyesek voltatok, nem árultatok el semmit.
- Claire! Nem fog sokáig menni! - aggodalmaskodott Louis.
- Nyugi, csak a turné végéig bírjátok ki, utána tőlem bejelenthetitek.
- Rendben. Szeretlek kicsim - fordult hozzám.
- Én is téged! - mondtam, és úgy tűnt ez az utolsó mondat, mert közben visszaértünk a szállodába. Felmentünk a szobáinkba, és lefeküdtünk aludni, mert másnap korán kellett kelnünk, mert indultunk a turné következő helyszínére. Miamiba...
