*Te szemszöged *
Elindultunk sétálni Louissal és mivel még sose jártam New Yorkban, hagytam hogy ő vezessen. Hát... így se jártunk jobban. Miután háromszor eltévedtünk, sikerült eljutnunk észrevétlenül a Central Parkba. Sétálgattunk, beszélgettünk, élveztük, hogy „szabadok” vagyunk, nincs egy kamera se, nincs Claire se… De elkiabáltam. Egyszer csak egy alakot pillantok meg a fák között...
- Louis! Van valaki a fák mögött. - mondom halkan, nehogy meghallja az a személy.
- Nem látom… - mondja zavartan Louis.
- Kamera van a kezében… - mondom egyre jobban megijedve. Ekkor Louis is megtalálta szemeivel.
- Akkor forduljunk meg szépen, természetesen, mintha csak beszélgetnénk, ismerkednénk. - mondja Louis teljesen nyugodtan, miközben kezét vállamra rakja, és óvatosan megfordít és tol.
- Rendben. - sóhajtottam, és elkezdtem lassan sétálni. Ekkor viszont a park másik oldalán észreveszek egy nagy csapat sikítozó lányt, akik épp felénk tartanak. Mielőtt meg tudtam volna mukkanni, azon kaptam magam, hogy ki vagyok túrva, mert a többi lány körbevette Louist, autogramot kérnek tőle, fényképeket készítenek, és kérdésekkel bombázzák.
- Louis, Louis! Ki ez a lány? - ordít az egyik.
- Miért sétálgattok kettesben, a parkban? - kérdezi a másik. Pár másodperc kellett, hogy leessen, most rólam van szó.
- Miért álltok ilyen közel egymáshoz? - méregetett egy harmadik, elég ellenségesen.
- Jártok? - ütötte meg a fülemet ez a kérdés a sok másik közül. Nagy valószínűséggel Louis is erre figyelt fel, mert tanácstalanul nézett rám. Itt volt a remek alkalom, hogy bejelentsük a kapcsolatunkat, de ha megtesszük, Claire megnyuvaszt minket.
- Lányok, egyszerre csak egy kérdést. - próbálja csitítani a rajongókat Louis, ami sikeres volt, mert utána csak egy lány szólalt meg.
- Akkor kezdjük ott hogy... - mondja az egyik, szőke hajú lány. - Ki vagy te? - mutat rám.
- Én a menedzserük húga vagyok. - mondtam egyszerűen, de nem hiszem hogy meggyőző voltam.
- Akkor miért sétálgattok kettesben? - vonja fel az egyik szemöldökét az egyik csaj.
- Mert (neved)nek fájt a feje, és én kísértem el, hogy nehogy eltévedjen. - hárított Louis, aminek nagyon örültem, mert erre a kérdésre nem tudtam volna értelmes választ adni.
- És akkor miért álltok ilyen közel egymáshoz?
- Ajj, hagyjatok már békén!!! - gondoltam magamban. Viszont próbáltam nyugodtan beszélni. - Mert nagyon nem érzem magam jól, és Louis azért állt ilyen közel hozzám, hogy ha összeesnék el tudjon kapni minél előbb.
- Szóval akkor nem vagytok együtt?
- Nem. - mondtuk egy emberként Louisval. Erre kisebb hangzavar lett, nekem pedig elegem lett.
- Sajnálom lányok, de vissza kell mennünk a hotelbe, mert a nővérkém meg fog minket ölni. Sajnálom. - mondtam, és elindultam, Louis pedig követett. A lányok felkiáltottak, hogy 'NE!' meg hogy 'Maradjatok még'.
- Bocsi. Majd a koncerten láthattok. - és otthagytuk őket, de a lányok követtek minket. A hotel bejáratánál az őrök szerencsére megakadályozták, hogy a rajongók bejussanak, így csak ketten voltunk a liftben.
- Sajnálom, hogy ez történt.. Olyan tökéletes délután volt…- kezdett bele mondandójába Louis.
- Nem baj. Bocsi, hogy folytattam a hazugságot, nem akartam, de muszáj volt. - vágtam közbe.
- Tudom, semmi baj. - mosolygott rám, és megcsókolt. Kiszálltunk a liftből, és bementünk a Claire-rel közös szobámba.
- Máris visszajöttetek? - lepődött meg Claire.
- Ja. Volt egy aprócska kis probléma… - mondtam félénken.
- Mi történt? - ijedt meg. Segélykérően Louisra néztem, és ő vette az adást.
- Igazából csak annyi történt hogy néhány rajongó letámadott minket. Kérdezgettek hogy miért vagyunk kettesben a parkban, meg ilyenek. - vonta meg a vállát Louis.
- És? Mit mondtatok? - Claire elég feszült volt.
- Hogy a húgod vagyok, és hogy rosszul lettem azért vagyunk csak ketten. És hogy nem járunk. - mondtam, de még így is féltem Claire reakciójától. Claire lehajtotta a fejét, és én már vártam hogy mikor robban a bomba...
- Sajnálom srácok... - mondta halkan miközben felemelte a fejét. Na ez meglepett. - De helyesen cselekedtetek…
- Én nem vagyok benne biztos…- mondta alig hallhatóan Louis, de Claire mintha nem is vette volna észre, elkezd beszélni.
- Na viszont most, ha megtennétek, hogy elbúcsúztok egymástól...
- Mi? De miért? - kapja fel a fejét Louis, épp úgy mint én.
- Mert ha már így tönkrement a kettesben töltött délutánotok, gondoltam elmehetnénk várost nézni mind a heten még így az esti próba előtt. - mondta vigyorogva Claire. Hát, mit ne mondjak, belőlünk nem ezt a reakciót váltotta ki.
- Olyan szívtelen vagy Claire. - mondta Louis undorodva.
- Most miért? A kocsiban ülhettek egymás mellett.
- Fúúú dejó!! - förmed rá gúnyosan Louis, de Claire nem hagy időt neki duzzogni.
- Na sicc, mielőtt meggondolom magam, szólj a többieknek. - Louis szalutált és kiment, de még előtte megcsókolt engem. Miután kiment Claire felém fordult.
- Most megleptél, és nagyot nőttél a szememben hugi…- Ezzel most meglepett, nem tudtam semmit se válaszolni, de nem is kellett mert Claire folytatta - Ha így folytatod, el fogom hinni, hogy nem a hírnévre hajtasz… Most pedig öltözz át. - Azzal kiment a szobából. Szépen lassan elkezdtem ruhát keresni magamnak, amikor kopogtak az ajtón.
- Ki az? - kiáltottam.
- Csak én… - mondta az ismerős hang, és ezzel a lendülettel be is jött. - Mit csinálsz?
- Na szerinted?!
- Tortát sütsz?
- Igen Louis, tortát. Amúgy öltözködök, Claire parancsára.
- Nem kell segítség? - mosolyog huncutan Louis, majd hozzám lép és szenvedélyesen megcsókol. Csókunk egyre forróbb és forróbb, amikor ajtó csapódást hallunk.
- Te mit csinálsz itt Louis? - kiabál Claire idegesen.
- Csak segítek (neved)nek átöltözni. - mondja szemtelenül Louis.
- Szerintem jobban megy neki, ha nem segítesz. Na tűnés. Most! - Louis grimaszolt egyet, majd el is indult kifele. Claire nem szólt egy szót se, én gyors átöltöztem és indultunk is.
A városnéző túra nem volt hosszú. Elmentünk a World Trade Center emlékműhöz, megnéztük az épülő új tornyot. Elmentünk a Természettudományi Múzeumba, az állatkertbe. Közben természetesen a fiúkat állandóan rajongók vették körül, és valószínűleg készült egy-két lesifotó is. Így Claire és én a háttérben maradtunk. Claire nem tette szóvá a szobában történteket, így én se. A túra végén Claire visszaküldte a fiúkat a hotelbe készülődni, pihenni, mi pedig elmentünk ruhákat nézegetni. Találtunk egy-két szép ruhát, melyek közül kettőt meg is vettem, Claire úgy tűnt nagyon nem lelkesedik a programért, de amikor visszaértünk a hotelbe, és találkoztunk a fiúkkal a vacsora előtt, a fiúk kérdésére mi szerint „Milyen volt a shoppingolás lányok?” azt felelte, hogy ő nagyon élvezte, és jó velem vásárolni. Hát jó..
Ezután lementünk az étterembe, Louis udvariasan kihúzta nekem a széket, és már éppen ült volna le mellém, amikor Claire közbeszólt.
- Louis te velem szemben ülsz. Harry te Louis mellett. (Neved), te Zayn és köztem. Liam Louis és Zayn között, Niall, te a másik oldalamon... - parancsolgatott Claire, mire Louis kirobbant.
- Ó nemár Claire! Most szívatsz?
- Nem, nem szívatlak. Ha nem vetted volna észre csomó fotós van a teremben és...
- És?! Miből következik az hogy ha (neved) mellett ülök akkor kiderül hogy járunk?!
- Egy, kettesben sétáltok a parkban. Kettő, nem tudod fékezni magad.
- Mivaaan?- kiabál Louis, de ekkor eszébe jut hogy mások is vannak az étterembe, így átvált ideges suttogásra. - Ez nem is igaz!!
- Nem? Akkor mi volt az a jelenet a városnézés előtt? - Érzem, hogy fülig elpirulok, inkább engedelmesen átültem a Claire által kijelölt helyemre, és jeleztem Louisnak, hogy tegyen ő is így.
- Nagyszerű! Akkor nézzük az étlapot, és együnk. - ült le Claire is.
A pincér azonnal ott is termett, és felvette a rendelést. Kicsit nagyon nézett, amikor Niall rendelt, ugyanis ír barátunk majdnem az egész étlapot felsorolta.
- Niall, elég lesz! Vacsora után ne feledd próba van… - figyelmeztette a szőkeséget Claire.
- Pont azért. Kell az energia! - erre mindenki felnevetett, kivéve Claire.
- De nehogy rosszul legyél nekem... - dünnyögte , de Niall erre csak vigyorgott. 20 perc múlva már hozták is az ennivalót. Nem is vettem észre, hogy mennyire éhes vagyok, amíg el nem kezdtem falni a kaját, úgy mintha 1 hete nem ettem volna.
Egy órával később már a másnap esti koncert helyszínén voltunk, és a fiúk próbáltak. Claire és én pedig néztük őket
- Sajnálom, hogy ha a vacsoránál kellemetlen helyzetbe hoztalak. - mondta halkan a 'nővérkém'.
- Nem történt semmi, csak nem értem miért baj, ha Louissal… Tudod…
- Mert… Nem is tudom.. Talán azért mert indultunk volna várost nézni, és átöltözni küldtelek, erre egymásnak estek Louisval... - mondta Claire, én m,eg csak bólogattam. A próba végéig nem beszéltünk többet. Inkább mind a ketten a fiúkra figyeltünk. Azaz Claire mindegyikre, én csak Louisra. Amikor vége lett a próbának mind visszamentünk a szállodába. Louissal abban reménykedtünk, hogy kapunk egy kis szabadidőt, de sajnos nem így lett. Claire mindenkit az ágyba parancsolt a másnapi koncertre hivatkozva. Így nagy duzzogva mind elmentünk aludni.
